Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban

lehetősége annak, hogy azt vízminőségi adatokkal bizonyos mértékig kiegészíthessük. Erre két út kínálkozik:

1. a vízhozam és a vízminőség különböző komponensei közötti összefüggések segítségével;

2. a vízminőségi tartóssági görbék alapján szerkesztett vízminőségi hossz-szelvények segítségével.

A két módszer a vízmérleg, pontosabban e fogalomkörön belül a vízgazdálkodási hossz-szelvény minőségi adatokkal történő közvetlen kiegészítésére alkalmas. Ezeken túlmenően azonban a mérlegek vízminőségi viszonyokra közvetlenül is értelmezhetők.

A mérlegek vízminőségi változataként egy vízfolyásszakasz szennyvízzel való terhelési és terhelhetőségi viszonyainak összehasonlítása kínálkozik. Ez esetben a vízkészlet fogalmának a terhelhetőség, a vízigény fogalmának a terhelés felel meg. Az így létrejövő vízminőségi mérleget akkor mondjuk aktívnak, ha a terhelhetőség nagyobb a tényleges terhelésnél, és passzívnak fordított esetben. A vízmérleg készítésének eddig kialakult terminológiája (szabad vízkészlet, vízhiány, elméleti kihasználtság, vízhiánytűrés) a mérlegnyelv vízminőségi alkalmazásánál analóg módon értelmezhető.

Az analógiák részletes kimunkálásával, a vízminőségi mérlegek készítésével kapcsolatos kutatások most. vannak kibontakozóban, jelenleg még számos kérdés vár megoldásra. E vizsgálatokhoz azonban sok tekintetben a vízmennyiség és a vízminőség kapcsolata szolgáltatja az alapot.

4.62 A vízmennyiség és a vízminőség kapcsolata

Mint ismeretes, valamely vízfolyás vízminőségi komponenseinek értékét, adott szennyvízbevezetési viszonyok mellett elsősorban a hígítóvíz mennyisége, azaz a vízfolyásban folyó víz mennyisége határozza meg. Szükséges tehát a vízminőségi komponensek vizsgálata a vízmennyiség, illetve a vízhozam függvényében, valamint a jellemző vízhozamokhoz tartozó vízminőségi értékek meghatározása. A vízhozam mellett azonban egyéb tényezők (vízhőmérséklet, a vízfolyás áradó vagy apadó jellege, az évszakok változása, öntisztulási viszonyokat befolyásoló tényezők stb.) is befolyásolják a víz minőségét, így ezek hatását is vizsgálni kell.

A vízminőség egyik jellemzője a víz oldott oxigéntartalma, amely a vízminőség-gazdálkodás szempontjából (öntisztulás, terhelhetőség stb.) alapvető jelentőségű. Valamely vízfolyás oldott oxigéntartalmának jellemzésére szolgál az ún. oxigén vonal (4—17. ábra), amely az oldott oxigén- tartalmat (02), illetve a telítettségi állapothoz (02í) képest mutatkozó oldott oxigénhiányt (D) adja meg a szennyeződési forrástól mért távolság megtételéhez szükséges idő (t) függvényében. A 4—17. ábra az oxigénvonal jellegzetes alakját mutatja be. Kifejezi valamely szennyvízbevezető forrás és a vízfolyás öntisztító képességének, a víz oldott oxigéntartalmának változásán keresztül a vízminőségre gyakorolt hatását.

A vízminőség egy másik jellemzőjének, a terhelhetőségnek megállapításához bonyolult számítási munka eredménye árán juthatunk, amelynek