Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban

A vízminőség alapján lehet megállapítani, hogy a rendelkezésre álló vízkészletet természetes állapotában mire lehet felhasználni és a felhasználás előtt kell-e kezelni és milyen mértékben. Korszerű, gazdaságos ipar- telepítés tervezésénél döntő szempont lehet a rendelkezésre álló vízkészlet minősége. Nem közömbös, hogy a termék önköltségét vízelőkészítési költség terheli-e vagy sem.

E kérdésekre választ adó tervszerű vízkészletgazdálkodásnak a vízkészlet és vízigény mennyiségi vonatkozásain túl a víz minőségére is ki kell terjednie. A víz minősége ugyanis bizonyos szennyezettségi mértéken felül már a hasznosítható vízkészlet mennyiségét is befolyásolja. A vízkészlet elszennyeződésével fokozatosan csökken a hasznosítás lehetősége, elsősorban ivóvízellátási, majd ipari és mezőgazdasági célra.

A víz minőségét egyrészt a természetes körülmények, másrészt az emberi tevékenységgel összefüggő környezeti hatások befolyásolják. A természetes eredetű minőségváltozás függ:

— a víz keletkezésével kapcsolatos körülményektől,

— a vízzel érintkező kőzet anyagának kémiai összetételétől, a kölcsönhatás időtartamától,

— a víz környezetében uralkodó hőfoktól,

— a víztartó rétegekben kialakult nyomásviszonyoktól,

— a természetes szennyező hatásoktól (pl. másodlagos szikesedés).

A természetes hatások nyomán kialakult vízminőséget bizonyos fokú állandóság, kiegyensúlyozottság jellemzi. Ennek megfelelően a természetes víz minőségi jellemzőire általánosságban előfordulásuk nyomán is következtethetünk.

Az emberi környezet által befolyásolt vízminőség alakulása korántsem olyan egyértelmű, mint a természetes hatások esetében. A mesterséges szennyező hatásokat a változékonyság jellemzi és korunkban a víz minőségének megváltoztatására döntően ez hat. Ennek megfelelően a vízkészletgazdálkodás korábban kialakult, a vízmennyiségekre korlátozódó gyakorlatát az utóbbi időben felül kellett vizsgálni és a vízgazdálkodás új, a minőségi szempontokat is mérlegelő szemléletét és gyakorlatát kellett kialakítani. A vízkészletgazdálkodásban a vízminőséggazdálkodás ma már jelentős helyet foglal el.

A vízmérleg kidolgozásának eddigiekben ismertetett módszere egy adott vízgyűjtő, vagy több vízgyűjtőt magában foglaló régió vízkészletei és vízigényei közötti mennyiségi arány megállapítására korlátozódik. E módszernek egyre inkább érzékelhető hiányossága, hogy nem veszi tekintetbe a vízminőség alakulását, illetve a hasznosítható vízkészletekre gyakorolt minőségeltérítő hatását.

A népgazdaság fejlődésével a vízigény mennyisége és ezzel arányosan a szennyvizekkel együtt a befogadókba jutó szennyeződés is növekszik. Az egyes vízhasználatok viszont gyakran olyan követelményeket támasztanak a befogadóban levő víz minőségével szemben, amelynek kielégítése csak bonyolult vízgazdálkodási beavatkozások révén lehetséges. Ennek megfelelően a korszerű vízkészletgazdálkodás legfőbb feladata:

114