Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.4 A vízigény és a vízszolgáltatás biztonsága
A vízhasználat vízigényének kielégítő biztonsága („vízbiztosítottsága”) megfelelő, ha d <'* bn0rni ahol dBorm a korlátozás nélküli időszakok tartósságának megkívánt, normatív értéke. Korábban a magyar vízgazdálkodási gyakorlatban kizárólag ezt a mutatót alkalmazták. Az ivó- és ipari vízellátás szeptemberi 99%-os, az öntözés vízigényének augusztusi 80—85%-os tartósságú kielégítettségét így kell értelmezni. ad b) A kiszolgáltatható (kiszolgáltatandó) vízhozamoknak a norma szerinti vízigényhez viszonyított értéke egy adott (mértékadó) időpontban a vízhiány viszonylagos mértékét, vagy az ún. vízbiztosítottság mértékét jelöli. K(t) az időben változó hasznosítható vízkészletet, I(t) az időben változó vízigényt jelöli. Mértékadó határértéknek általában kb. 80—90% javasolható. Ha k értéket e mértékadó határérték alá süllyed, a vízhasználat gazdaságos működése a vízellátás szempontjából meghiúsul. Az a és b pont alatti mutató együttes alkalmazása azt jelenti, hogy minimálisan a norma szerinti vízigény kb. 80—90%-ának megfelelő vízhozam az átlagos év (évszak, hónap, dekád) 99—80%-os időtartamában álljon rendelkezésre. ad c) A korlátozás nélküli időszakok viszonylagos száma ahol l a korlátozásos (zavart) időszakok (évek, hónapok) száma, n a vizsgált összes időszakok (évek, hónapok) száma. Ennek a gyakorisági jellegű mutatónak széles körű elterjedését meghatározásának egyszerűsége indokolja. Hiányossága, hogy nem juttatja kifejezésre az olyan fontos körülményeket, mint a korlátozás tartama, a korlátozás mértéke és a ki nem szolgáltatott vízigény. ad d) A kiszolgáltatható (kiszolgáltatandó) vízmennyiségnek (évi vízigény), a norma szerinti vízigény összeghez (évi vízigény) viszonyított ér- téke a r K(t\dt. összefüggéssel számítható, ahol az z-edik időszakban (évben) ténylegesen kiszolgáltatott (kiszolgáltatandó) vízmennyiség, 98
