Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.4 A vízigény és a vízszolgáltatás biztonsága
I I{t)dt az i-edik időszakban (évben) a norma szerint kiszolgáltatandó vízmennyiség (vízigény). A W mutatóval kifejezett vízbiztosítottság elfogadható mértéke a k mutatóra meghatározott 80—90%-os határérték. Ez a mutató elsősorban tározásos vízgazdálkodás esetén alkalmazható célszerűen. Természetes vízjárású folyóvizeknél az évi vízhozamösszeg alapján — a vízjárás és a vízigények időbeli eloszlásának eltérő volta miatt — a mutató nem ad alapot megbízható következtetések levonására. A vízmérleg minősítésére vonatkozó előírásrendszer az a), b) és c) mutatók alkalmazásával gyakorlati szempontból általában kielégítő tájékoztatást ad. Az ismertetett vízkorlátozási mutatók alapján jellemezhető a) a víz- korlátozás összidőszaka a vízgazdálkodási mérleg vizsgált összidőszakán belül, b) a vízkorlátozás mélysége és c) ismétlődési gyakorisága. ad e) Átlagos viszonylagos vízhiány (a hiányzó összes vízmennyiségnek az igényelt összes vízmennyiséghez viszonyított értéke). Egyes vízhasználatok esetében — amelyeknél a vízkorlátozás okozta termeléscsökkenés a mindenkori vízkorlátozás viszonylagos mértékével arányos veszteséget okoz — célszerű ismernünk az átlagos viszonylagos vízhiányt. Ez Domokos szerint [21] a vízmérleg tárgyidőszaka (T) folyamán hiányzó összes vízmennyiségnek és a tárgyidőszak folyamán igényelt ösz- szes vízmennyiségnek a hányadosa. E mutató (A) a 4—12. ábra szerint a tárgyidőszakon (T) belüli (At)) részidőszakokban jelentkező vízhiányok —• a konstansnak feltételezett I vízigény és az ennél kisebb értékű, időben változó K(t) vízkészlet közötti vonalkázott területrészek — összegének és a T alapú, I magasságú téglalap területének hányadosa, azaz i 1= j[I—K(t)]dt= J íjF(x)dx (4—15) K(t)<i n l£T A l vízkorlátozási mutató a vízkészlet F(x) eloszlásfüggvénye 0-tól I-ig vett integráljának ~ -szereseként is számítható. A vízgazdálkodási mérleg T tárgyidőszaka nem folytonos idősort, hanem az évenként ismétlődő, azonos tartamú, egymáshoz általában nem csatlakozó részidőszakok egyesítéseként kapott időszakot jelenti (pl. az egymást követő évek meghatározott sorozatában az augusztus hónapok együttese). A vízmérleg rugalmas minősítése a gyakorlati igényeknek megfelelően megköveteli, hogy a vízkorlátozási mutatók bizonyos ingadozási tartományát számításba vegyük és egyensúlyban levőnek minősítsük a vízmérleget az esetben is, ha az egyes mutatók e tartományon belüli eltérésekkel elégítik ki a vízhiány-tűrési, illetve vízbiztosítottsági követelményeket. 7* 99
