Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
A) A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai - 3. A vízgazdálkodás sajátosságai és munkafolyamatai
függésben munkaeszköz lehet. A tározás folyamatában például a víz munkatárgy, amelynek térbeli helyzetét, lefolyási viszonyait különböző munkaeszközökkel — völgyzárógát, duzzasztó stb. — megváltoztatják, amikor pedig a tározott viz esése turbinát hajt meg, helyzeti energiáját mozgási energiává, majd elektromos energiává alakítják át, a víz maga is munkaeszközként működik. 4. A vízgazdálkodási munkafolyamatok sajátos ismérve, hogy bennük a víz nemcsak a munkafolyamat terméke, hanem a munka tárgya is. A gyakorlatban ugyanis nem képzelhető el a víz előállítása — eltekintve a víz mesterséges úton hidrogén és oxigén egyesítésével való előállításától — a munkafolyamat végeredményeként anélkül, hogy a folyamatnak legalább a kiinduló szakaszában maga a víz ne lenne a munka tárgya. A vízgazdálkodás nyersanyagának, a víznek a természettel való kapcsolata nem szűnik meg a kitermeléssel és a felhasználással. Ezt követően a víz túlnyomórészt újból visszatér a természet körfolyamatába. Egyéb természeti kincsek hasznosítása nincs olyan szorosan összekapcsolva lelőhelyükkel, mint a vízé. A szenet, ércet, földgázt, kőolajat stb. nagy távolságra is lehet gazdaságosan szállítani. A vízből olyan jelentős mennyiségeket használnak fel, hogy gazdaságos szállítása a kitermelés helyéről a felhasználás helyére jóval korlátozottabb és így szorosabban kapcsolódik a kitermelés helyéhez, bár a vízigény és a vízkészlet területi eltérésének kiegyenlítése mindinkább víztávvezetékek építését teszi szükségessé (a pécs—mohácsi vízmű csővezetékének hossza 40 km, Los Angelesbe 400 km távolságról vezetik a vizet). A magyar népgazdaságban évente mintegy 5 milliárd tonna víz térbeli helyzetét kell megváltoztatni, szivattyúzással vagy duzzasztóművekkel emelni, csővezetékeken vagy csatornákon szállítani stb. E hatalmas anyagmennyiség mozgatásának jelentőségét mutatja, hogy az ország évi összes teherszállítása mintegy 260—300 millió tonna, tehát Vis-a a szállítandó vízmennyiségnek. 5. Nem statikus, hanem dinamikus, folyamatosan pótlódó, rövidebb- hosszabb időszakonként rendszeresen megújuló készletekkel gazdálkodik. Tevékenysége a víz természetes körfolyamatára gyakorol céltudatos ráhatásban nyilvánul meg, és ezzel a természetes készletek területi és időbeli eloszlását megváltoztathatja. 6. Hatása nagy térségre terjed ki, ugyanakkor szabályozott kapcsolatot teremt a hidrológiailag összefüggő térségek és azokon belül a települések és a felhasználó üzemek vízgazdálkodása között. 7. Tevékenysége más népgazdasági ágazatokéhoz viszonyítva nagy tárgyiasult munkaráfordítást igényel, eredményei hosszú időn (több évtizeden) 39
