Dávidné Deli Matild - Winter János: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

1. A vízgazdálkodás - 1.1 Ármentesítés és árvízvédekezés

1.1 Ármentesítés és árvízvédekezés

A természetes folyók árvizeit a középvizi meder nem tudja levezetni.

Az árvizek a mederből kilépve elborítják a környező területet, melyet árterületnek nevezünk. Az árvizek közötti időszak elegendő ahhoz, hogy az árterületen növényzet fejlődjék, sőt ez a terület alkalmas a mezőgazdasági művelésre is. A topográfiai viszonyoktól függő árterület kiterjedése azonban hatalmas lehet. Visszahöditása tehát fontos népgazdasági kérdés.

Azokat a munkálatokat, amelyek a folyók árterületét mentesitik az időszakos elöntésektől árv izmentesitésnek vagy ármentesitésnek, a létesítményeket pedig árvédelmi müveknek nevezzük. Azt a tevékenységet, amelyet az árviz ideje alatt kell kifejteni annak érdekében, hogy az árvízvédelmi létesítmények feladatuknak megfeleljenek árvizvédelemnek vagy árvízvédekezésnek nevezzük.

1.1.1 Magyarország árvédelmi létesítményei

Hazánk árvédelmi szempontból jelentősebb folyói és Magyarországra eső hosszuk: a Duna (417 km) és mellékfolyói, a Rába (182 km), a Dráva (143 km), a Tisza (585 km) és mellékfolyói, a Szamos (52 km), a Bodrog (48 km), a Körösök (219 km) és a Maros (50 km) (1,1-1. ábra). Mivel e folyóknak általában kisesésü alsó szakaszuk esik az ország területére, ezért ármentesitésük módszere: az árvizek kiöntésének megakadályozása árvédelmi gátakkal.

Az eddigi ármentesitések eredményeként a fent említett folyóink védett árterületei 23 560 km2-t tesznek ki. Az összes védőtöltések hossza kb.

4 200 km, melyből a Tiszára és mellékfolyóira ennek mintegy 2/3-a, azaz 2634 km jut.

1.1.1.1 A magyarországi árvizvédelem rövid története

A magyarországi árvizvédelem kiépítésének négy korszaka volt. Az első szakasz a XV. században kezdődött és 1846-ig tartott. Főleg a Duna, a Tisza és mellékfolyóik mentén épültek ekkor helyi védelmi vonalak, összesen kb. 800 km hosszban.

13