Dávidné Deli Matild - Winter János: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
1. A vízgazdálkodás - 1.1 Ármentesítés és árvízvédekezés
Az 1845. évi tiszai árvíz után, 1846-ban a Tisza völgyében megindult a rendszeres árvízi folyószabályozás és az összefüggő árvédelmi gátépítés időszaka, mely 1876-ig tartott. Ezek a gátak még elégtelen méretekkel épültek, igy csak középmagas árvizek ellen nyújtottak védelmet. A harmadik szakasza 1876-től 1945-ig tartott. Az 1876. és 1899. évek között ui. 8 katasztrőfális árvíz volt a Dunán és a Tiszán, amikor már az árvizek gátakkal történő összeszoritása olyan számottevő vizszintemelkedést okozott, hogy a gátakat meghágő árvizek közel egy évtized alatt kb. 2 millió hektár területet öntöttek el. E kedvezőtlen tapasztalatok alapján került sor az egységes műszaki szempontok szerint kialakítandó gát-, illetve töltésméretek megállapítására, szabványosítására és ennek ilyen elvek szerinti kiépítésére. A töltések öblözetenként változó szabvány szel vényei rendszerint összetett trapézszelvények voltak (1.1-2. ábra), a mentett oldalon padkával megszakítva. Ezek a szelvények sok helyen nem feleltek meg a változó töltésanyag és az altalajrétegzettség különbözősége és ismeretlensége miatt. 1945 után, emlitett folyóinkon újból olyan katasztrőfális árvizek vonultak le, melyek mind magasságuk, mind tartósságuk tekintetében túlhaladták az eddig ismert értékeket. Az 1954. évi dunai árviz 4, az 1956. évi pedig 52 gátszakadást okozott, az 1965. évit pedig csak hatalmas és költséges védelmi munkával sikerült a gátak között tartani. A Tiszán az 1947. évi árviz okozott gátszakadást a felső szakaszon, de az 1967. évi árvizek szintje is több helyen meghaladta az eddigi legmagasabbat. Rendkívüli, minden addigit meghaladó árvíz vonult le a Tiszán 1970. május-júniusban, melyet a Keleti-Kárpátokra hullott rendkívüli csapadék okozott. A legsúlyosabb elöntés a Szamosközben volt. E tapasztalatok alapján szükségessé vált a védelmi müvek és környezetük felülvizsgálata komplex hidrológiai, hidraulikai, talajmechanikai, szociális és közgazdasági szemlélet alapján. Célunk az, hogy a fenti komplex szemlélet alapján a várható terhelési viszonyoknak megfelelően fokozzuk a gátak biztonságát. 1.1.1.2 Árvédelmi gátjaink általános jellemzői Az árvédelmi gátak olyan vonalas létesítmények, melyeknek feladata az árvizek szétterülésének korlátozása az ártéren. Meglévő, sok évtizeddel ezelőtt megépült gátjaink jelentős része kedvezőtlen technikai feltételek mellett jött létre. Az árvédelmi gát biztonságos méreteit a gát anyaga, az árviz szintje és tartóssága határozza meg. A mértékadó árvizszint statisztikai valószínűséghez kötött fogalom. A gát ennél magasabb kell legyen a magassági biztonsággal. Ez a magassági biztonság a Duna völgyében 700, a Tisza völgyében pedig 1150 km hosszban 14
