Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
2. A társadalmi-gazdasági fejlődés, a vízgazdálkodás és a vízgyűjtőfejlesztés összefüggései
hárítása, az ellenük való védelem a gazdálkodás költségeit növeli és nagy társadalmi ráfordítást igényel. Ha az elhárítás mértéke nem megfelelő, veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot, bekövetkezhet a közvetlen vagy közvetett kár, a termelés, a munkafolyamatok eredményességének csökkenése, a javak megsemmisülése. A vízkárok elhárítása növeli a társadalmi termelés realizálható értékét. A szennyezett viz korlátozza a vízkészletek felhasználhatóságát, ártalmas az ember szervezetére és természeti környezetére. A természeti környezet (bioszféra) megváltoztatása, fejlesztése az emberi tevékenység révén - a népesség növekedése, a városiasodás, újabb területek művelésbe vonása (erdőirtás, lecsapolás, ármentesités), az agrotechnikai módszerek fejlődése, a növekvő víztermelés, lefolyás szabályozás, a vizek kártételeinek elhárítása, a hulladékanyagok elhelyezése, szennyezett vizek bevezetése a befogadókba - változásokat idéz elő a viz természeti körforgását befolyásoló tényezőkben (pl. hőmérséklet, széljárás, vízelnyelő képesség, relativ páratartalom stb.) és a viz anyagi tulajdonságaiban. E tevékenység célja lényegében a vizi környezet fejlesztése, a társadalom környezeti igényeinek teljesítése a vízgazdálkodás oldaláról. A társadalmi-gazdasági fejlődés során a vízhasznosítás, a vízkárelhárítás és a természeti környezet fejlesztése között egyre kevésbé vonható éles határ. A vízviszonyok szempontjából természeti egységet alkotó térségeken, a vízgyűjtőterületeken belül ezek műszakilag, közgazdaságilag és környezetileg alapvetően és egyre szorosabban összefüggnek. 2.2 A vízgazdálkodás fogalma, sajátosságai és munkafolyamatai A viz társadalmi-gazdasági szerepe alapvetően meghatározza a viz természeti és társadalmi körforgásának kölcsönhatását. E kölcsönhatás irányítása, a két körfolyamat összehangolása, a kapcsolataik tervszerű, műszakilag, gazdaságilag legjobb hatásfokú szabályozása, a vízgazdálkodás alapvető feladata. Így a vízgazdálkodás - általánosan fogalmazva - a társadalom szükségleteinek a természetes vízháztartással való optimális összehangolására irányuló tervszerű, tudományos, gazdasági, műszaki és igazgatási tevékenység (Dégen, 1974). A vízgazdálkodás a társadalomnak arra irányuló tudatos és tervszerű szaktevékenysége, hogy műszaki létesítményekkel, technológiai eljárásokkal, környezetfejlesztési és védelmi módszerekkel, szervező és jogalkotó eszközökkel, valamint a társadalom rendelkezésre bocsátott erőforrásaival biztosítsa a társadalom mindenkori vízszükségletének kielégítését. 7
