Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
Halobitás a viz biológiai szempontból fontos szervetlen kémiai jellege. A vizben levő összes ion koncentrációjától ("össz-ső") és az ionok minőségétől függ, tehát nagyrészt az élettelen környezet adottsága, amit az élővilág csak különleges körülmények között alakit, általában alkalmazkodik hozzá. Trofitás a vizi ekoszisztéma termőképessége: az elsődleges szervesanyag- termelés erőssége. A termelést lehetővé tevő vagy elősegitő tényezők közül legfontosabbak a fény, hőmérséklet, szervetlen növényi tápanyagok és zöld növények jelenléte. A trofitás növekedése eutrofizálódássál fenyeget. Szaprobitás a vizi ekoszisztéma szervesanyag bontó képessége: az elsőleges termelés ellen dolgozó "lebontás" erőssége. A lebontást lehetővé tevő vagy elősegitő tényezők a hőmérséklet, bizonyos élőlények számára táplálékul alkalmas, hozzáférhető ("bomló", "rothadó”) szervesanyagok és un. heterotróf (szervesanyaggal élő) szervezetek jelenléte. Ebbe a kategóriába tartozik a klasszikus, szervesanyagtartalmu vizszennyezés, legszembetűnőbb következménye az oxigénhiány és ellene dolgozik a vizek természetes tisztulása. Toxicitás a viz mérgezőképéssége, ami mérgek jelenlétén múlik. Ezek a vizi ekoszisztéma élőlényeinek működését csökkentik vagy elpusztítják őket. Nemcsak a vizet használó ember és haszonállataik egészségét és életét fenyegetik, hanem veszélyeztetik a viz természetes tisztulóképességét is. A négy csoport szorosan összefügg egymással. A szerves szennyvizzel terhelt, nagy szaprobitásfoku vizekben a szervesanyagokat a vizben élő hete- rotróf élőlények bontják, ásványositják, a mineralizált vegyüietek azután a viz torfitását növelik: a szervetlen vegyületekkel dúsított vizben sok alga- szervesanyag keletkezik, ami vagy maga okoz kellemetlenséget, vagy pusztulása után a szaprobitáshoz hasonló helyzetet teremt. A szaprobitást növelő szerves vegyüietek maguk nem mérgezők, de rajtuk élő mikroorganizmusok nagy mennyiségű oxigént használnak, ami oxigénhiányt okozhat és sokféle élőlény halálához vagy elvándorlásához vezet. Az igy redukálővá váló környezetben különféle bomlástermékek (ammónia, kénhidrogén) keletkezhetnek, melyek bizonyos körülmények között a viz mérgezőképességét okozzák. A viz toxicitása a természetes tisztulás bénitásával megakadályozhatja a szaprobitás csökkenését és a trofitás emelkedését, stb. Az egyes csoportokon belül tiz fokozatot különböztetnek meg (Felföldy ,1974) A halobitás esetén például az I. osztályú viz halobitás-foka 1-3, ami megfelel 0-500 mg/1 összsótartalomnak és mintegy 1000.10 ^.ohm *.cm ^-nél kisebb elektromos vezetőképességnek. A trofitás szempontjából az oligotró- fikus vizek a kedvezőbbek, mig az eutrófikus vizek kedvezőtlenebbek. Az 4 4 első esetben az összes algaszám literenként 1.10 -5.10 között van, mig az utóbbiban 1.10^-10.10^ között. A szaprobitás fokozatai például a savas- 51
