Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

permanganátos utón mért kémiai oxigénigénnyel hozhatók összefüggésbe.

A jó minőségű tiszta viz (I.osztály) esetén a viz oligosZaprőbikus, amikor a KOI 1,0-1,5 mg/1 között van. A mező- és poliszaprőbikus fokozatok romló vízminőséget jelölnek'. A vizek toxicitás szerinti minősítésének alapja az élőlények tUrése a mérgező anyagokkal szemben, amely biológiai tesztek alapján határozható meg. A vizkészletgazdálkodás szempontjából nyilvánvaló, hogy a nem-mérgező kategória alapvető. A biológiai és a bakte- orológiai minősítés részleteit Felföldy, 1974 ismerteti.

A vízminőség röviden vázolt számos jellemzője már önmagában is arra utal, hogy az egységes vízminőség értékelési rendszer kialakítása alapvető fontosságú a vizkészletgazdálkodás szempontjából. A KGST által kidolgozott és bevezetésre javasolt vízminőségi értékelési rendszer a 3-2. és 3-3. táblázatban megadott határértékek alapján minősiti a vízfolyások vízkészletét. A vízfolyások, illetve azok egyes szakaszai a vizsgálati eredmények alapján és a normatívák figyelembevételével ezen értékelési rendszer szerint négy osztályba sorolhatók.

I. osztály: tiszta viz. Bármilyen célú felhasználásra előzetes kezelés nélkül alkalmas, ha különleges igények (pl. különleges lágy kazántápviz stb.) nincsenek.

II, osztály: kissé szennyezett víz. Természetes állapotában nem felel meg a kommunális vízellátásra és bizonyos ipari célokra. Megfelelő kezelés után azonban még felhasználható.

Ili, osztály: szennyezett viz. Korlátozottan használható. Az ipari vízfelhasználás legtöbb ágazatában a viz kezelése szükséges.

IV. osztály: nagyon szennyezett víz. A természetes öntisztuláshoz szükséges hidrobiológiái feltételek nem elegendők. A KGST ajánlása erre a minőségi osztályra nem tartalmaz normatívákat, az egyes tagországok ezeket egyedileg állapíthatják meg.

A vízfolyások (vízfolyás szakaszok) három minőségi értéket kapnak, mert előfordulhat, hogy az oxigénháztartás mutatói alapján (a) a viz a III. osztályba sorolható, ugyanakkor az ásványi anyagtartalom (b) vagy a különleges mutatók (c) alapján I. vagy 11. osztályú. Az egyes vízfolyások - a vízminőségi vizsgálat és értékelés után - a megadott mutató csoportok (a), b), c)) alapján osztályokba sorolhatók. A KGST irányelvek ennek megfelelő ábrázolási rendszert is tartalmaznak.

A vízminőség ábrázolása hasonlóan történik a vízrajzi gyakorlatból ismeretes ábrázolási módokhoz. Az egyes osztályokat színjelöléssel különböztetik meg egymástól. A három mutatócsoport szerinti osztály értékeit - a vízfolyás helyszínrajzi vonalozását megközelítően követő - három elkülönített sáv jelzi, mégpedig úgy, hogy a balparti sáv az oxigénháztartás mutatói (a), a középső sáv az ásványi anyagtartalom mutatói (b), mig a jobbparti sáv a különleges mutatók (c) alapján történő osztályozást jelzi.- 52 -