Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása ;

A vizgyiijtőfejlesztési folyamat egyik legalapvetőbb eredményességi értékmérője a hasznosithatő vízkészletek és a vízigények egyensúlya, amely összemérésük alapján jellemezhető. Ezt az egyensúlyt a vizkészletgazdál- kodás, mint a vizgyüjtőfejlesztési folyamat egyik legjelentősebb belső szabályozója kivánja biztosítani.

3.1 A vízkészletgazdálkodás szerepe

a vízgyűjtőfejlesztés folyamatirányításában

A vizgyüjtőfejlesztés előbbiekben ismertetett általános rendszerében a rendszer elemei között számos szabályozó kapcsolat működik. Ezek közül az egyik a vizkészletgazdálkodás, amely a vizgyüjtőfejlesztési folyamat legalapvetőbb természeti erőforrása, a vizkészlet és a vizzel szemben jelentkező, vízfelhasználással járó vízigények viszonya alapján vezérli az ugyancsak ismertetett vizgyüjtőfejlesztési alaptevékenységeket.

A vizkészletgazdálkodás szabályozó szerepe általánosságon a

mutató, az un. vízmérleg mutató egyensúlyban tartására irányul, ahol K(t) a hasznosítható vízkészletet, mig l(t) a vízfelhasználással járó vízigényeket, t az időt jelképezi.

A K(t) és az l(t) viszonyától függően "^(t) két formában értékelhető és a vizgyüjtőfejlesztés során mindkét esetben az alábbi három érték közül egyet vehet fel:

(3-1)

^(t) = K(t) - l(t) = 0

(3-2)

illetve- 35 -