Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása ; A vizgyiijtőfejlesztési folyamat egyik legalapvetőbb eredményességi értékmérője a hasznosithatő vízkészletek és a vízigények egyensúlya, amely összemérésük alapján jellemezhető. Ezt az egyensúlyt a vizkészletgazdál- kodás, mint a vizgyüjtőfejlesztési folyamat egyik legjelentősebb belső szabályozója kivánja biztosítani. 3.1 A vízkészletgazdálkodás szerepe a vízgyűjtőfejlesztés folyamatirányításában A vizgyüjtőfejlesztés előbbiekben ismertetett általános rendszerében a rendszer elemei között számos szabályozó kapcsolat működik. Ezek közül az egyik a vizkészletgazdálkodás, amely a vizgyüjtőfejlesztési folyamat legalapvetőbb természeti erőforrása, a vizkészlet és a vizzel szemben jelentkező, vízfelhasználással járó vízigények viszonya alapján vezérli az ugyancsak ismertetett vizgyüjtőfejlesztési alaptevékenységeket. A vizkészletgazdálkodás szabályozó szerepe általánosságon a mutató, az un. vízmérleg mutató egyensúlyban tartására irányul, ahol K(t) a hasznosítható vízkészletet, mig l(t) a vízfelhasználással járó vízigényeket, t az időt jelképezi. A K(t) és az l(t) viszonyától függően "^(t) két formában értékelhető és a vizgyüjtőfejlesztés során mindkét esetben az alábbi három érték közül egyet vehet fel: (3-1) ^(t) = K(t) - l(t) = 0 (3-2) illetve- 35 -