Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés
4.32. A vizgytijtőfejlesztés időbeli alakulásának tervezése A vizgytijtőfejlesztés időbeli alakulásának meghatározására egy lehetséges rendszervizsgálati eljárást Dávid-Szidarovszky, 1974 dolgozott ki. A dinamikus rendszervizsgálati modell a vizgyiijtőfejlesztésnek a 2.4. fejezetben ismertetett általános rendszerén alapszik és annak alapján teszi lehetővé a vizgytijtőfejlesztés legkedvezőbb stratégiájának megállápitását. Az alábbiakban röviden ismertetjük e vizsgálatot. Részletei a hivatkozott irodalomban megtalálhatók. A vizsgálat során kidolgozott dinamikus vízgazdálkodás-fejlesztési modell a rendszertervezés alapján az erőforrások nagytávlatú, legkedvezőbb hatékonyságú felhasználását kívánja elősegíteni a korlátozott erőforrásokkal rendelkező, de növekvő társadalmi-gazdasági rendszerekben. A modell a vizgyiijtőfejlesztésnek a 2-2. ábrán bemutatott általános rendszerét követve, de azt kissé egyszerűsítve feltételezi, hogy valamely fejlesztési időszakban a vizsgált vizgytljtőterület tervezett társadalmi-gazdasági fejlődésének a vízgazdálkodással szemben számításba vett igényei a vízgazdálkodás három alaptevékenységével elégíthetők ki. Ehhez a társadalom és a természet bocsátja a vízgazdálkodás rendelkezésére az alapvető erőforrásokat. a) A modell verbális megfogalmazása A modellben a nemzeti jövedelem és a népességszám növekedésével jellemzett és tervezett Ütemű társadalmi-gazdasági fejlődésnek a vízgazdálkodással szemben támasztott igénye jellemzésére a frissvizigény, a vizelhaszná- lás és a szennyvízkibocsátás szolgál. A frissvizigény kívánatos növekedési üteme a regionális jövedelem és a népesség növekedési ütemétől függően határozható meg. Ennek alapján és a frissvizigény induló értéke segítségével számítható a tervezett frissvizigény a fejlesztési időszak bármely évében. A vizelhasználás a frissvizigény meghatározott hányada, mig a szennyvízkibocsátás a kettő különbsége. E vízmennyiségekkel jelzett társadalmi igény kielégítése érdekében a vízgazdálkodás lényegében három, lefolyásszabályozási, víztermelés-szolgáltatási és vizkárelháritási alaptevékenységet végez. E három alaptevékenység lényegében felöleli a vízgazdálkodás valamennyi fontosabb feladatkörét. A lefolyás -szabályozás a vizsgált vízgazdálkodási egység potenciális vízkészletének egyre nagyobb mértékű hasznosithatóvá tételére törekszik. Valamely időszak hasznosítható vízkészlete a minimális vízkészlet és a lefolyás-szabályozással elért vízkészlet növekvmény összegeként számítható, amelyet azonban a lefolyás-szabályozás veszteségével és a hulladékvíz meny- 155 -
