Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés
nyiségével csökkenteni kell. A víztermelés-szolgáltatás a társadalom vízigényeinek (frissvizigény és vizelhasználás) tényleges kielégítésére szolgál. A vizforgatást is számításba vevő teljes vízigényt kiilön nem veszi figyelembe. E tevékenység keretében létesítendők és Uzemeltetendők a nagy térségi, többcélú vízszolgáltató rendszerek. A vízkárelhárítás a modellben a szennyvízelvezetésre és tisztításra korlátozódik, mivel az ár- és belvízkár elhárítás, a lefolyás-szabályozás keretében valósul meg. E tevékenység a frissvizigény és a vízfelhasználás különbségeként számított szennyvízkibocsátás mennyiségének különböző mértékű tisztítására törekszik. Az alaptevékenységek kívánatos megvalósításához szükséges erőforrások közül az anyagi eszközöket (tőkét) a szakemberek létszámát és az energiát mint társadalmi erőforrásokat és a vízkészletet mint természeti erőforrást vonja be a modell a számításba. A szükséges szakemberek létszáma és az energiaszükséglet a frissvizigény százalékában, mig a tőkeigény a regionális jövedelem százalékában adható meg és vehető számításba fejlesztési időszak bármely évében. A figyelembe vett vízgazdálkodási alaptevékenységek megfelelő mértékű fejlesztéséhez a fenti erőforrások együttesére, azok megfelelő kombinációjára van szükség. Különböző tevékenységszintek (pl. a lefolyás valamely meghatározott mértékű szabályozottsága, adott értékű frissvizigény kielé- gitettsége stb.) eléréséhez különböző mértékű erőforrás mennyiséget kell felhasználni. És megfordítva, adott erőforrás mennyiséghez is meghatározható az azzal elérhető tevékenységszint. A fejlesztési stratégia a modellben azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló erőforrássokat milyen arányban osszuk meg a lefolyás-szabályozás, a víztermelés-szolgáltatás és a szennyvíztisztítás között és igy ezekkel e tevékenységek milyen szintű fejlesztését tudjuk elérni. Ha a vízgazdálkodás számára rendelkezésre álló erőforrások mennyisége és azok alaptevékenységekre való elosztása a teljes fejlesztési időszakban biztosítani tudja a vízigények kielégítését, akkor a vizgazdálkodás a maga részéről - mint feltételi oldalról - lehetővé tudja tenni a tervezett, társadalmi-gazdasági fejlődést. Ellenkező esetben a társadalmi-gazdasági fejlődés lassítását idézi elő. Ezt a lassítást a frissvizigény, a vizelhasználás és a hasznosítható vízkészletek egymáshoz való viszonya alapján létrejövő Jsárhelyzetek értékelésével veszi figyelembe a modell. A fejlődés tervezett ütemének változatlanságát vagy lassulását két, a regionális jövedelem és a népesség változását kifejező célfüggvénnyel mérhetjük. Ezek nem az egyes stratégiák abszolút eredményességét mérik, hanem azoknak a tervezett társadalmi-gazdasági fejlődéshez, mint összehasonlítási alaphoz viszonyított hatását. Alapvetően az előre meghatározott stratégia változatok eredményezte fejlődés szimulálásával azok egymáshoz való- 156 -
