Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
8. A kikötők és az ezekhez kapcsolódó partfalak
Ha a siklapu felület kiterjedése a folyómederhez képest jelentős (pl. zsiliptáblák, támkapuk stb. esetén), akkor az alaki tényezőt a felület főméreteinek arányától függően a következő értékekkel lehet felvenni: ha a/b akkor c 1 56 2 59 4 61 10 66 18 72 ahol a a felület szélessége, b a magassága. Az alaki tényező kísérletekkel vagy megbízható irodalmi adatokkal alátámasztott, a megadottaknál pontosabb értékei figyelembe vehetők. A teher a hozzátartozó vizszintek szerint minősül üzemi, ritka vagy szélső értékűnek. A hullámverés hatását - a tulduzzasztáshoz hasonlóan - a hullámmagasság és a hullámverésnek kitett felület alakja alapján mint többletviz- nyomást kell figyelembe venni. Tulduzzasztás és hullámzás hatását egyidejűleg nem kell vizsgálni. Pontosabb mérési adatok hiányában a hullámmagasság megállapitása a mérnöki gyakorlatban elfogadott közelitő összefüggésekkel végezhető. A szél sebessége az 50 évenként egyszer előforduló sebesség alapján veendő számításba. A hullámverés ritka teherfajtának minősül. Ha felszini- és talajvíz nyomását kell figyelembe venni, arra is gondolni kell, hogy a műtárgy mögötti talajvizszint változása (pl. partfalak esetében) a műtárgy előtti viz szintjének változását általában elkésve követi. Ha kismintakisérlet vagv elméleti számítás más érték figyelembevételét nem indokolja, a számításba veendő vizszintkülönbségek értéke (Ah): Ha a meredekség: 5:1 1:1 üzemi érték Ah = 1,00 m 0,10 m ritka érték Ah = 1,50 m 0,25 m szélső érték Ah = 2,00 m 0,35 m Az 5:1 és 1:1 közötti meredekségü műtárgyaknál a számításba veendő viz- szintkülönbséget a fenti két érték közötti arányos közbeiktatással (lineáris interpolációval) kell meghatározni.- 53
