Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
23 IX.1.6. ábra: A kanyarok belépési és kilépési szöge (Popov nyomán) A fenti méltón meghatározott közelité kanyarje'llemzők már alkalmasak arra, hogy a folyószabályozási tervezéshez alapadatokat szolgáltassanak. A meghatározás feltétele, hogy a méréshez szükséges alapanyag rendelkezésre álljon. Ez lehet megfeleld méretarányú helyszinrnjz vagy fotótérkép. Ha özek különböző Időpontokhoz tartozó állapotot ábrázolnak, akkor a paraméterek változásáréi, a kanyarfejlődés időbeni alakuláséról is felvilágosítást adnak. ?, A paraméterek meghatározása Amikor o foiyékanyarok vizsgálatánál a paraméterek kiválasztásáig, illetve az adott folyón (folyószakaszon) kanyarról-kanyarra való mérésig eljutottunk, az adatok feldolgozása, csoportosítása, értékelése következik. Az értékelés célja, hogy a tervezésnél közvetlenül hasznosítható paramétereket, számértékeket kapjunk. A feladat annak eldöntésével kezdődik, hogy a vizsgált folyó(szakasz) természetes állapotban levőnek tekinthető-e, vagy fejlődését az emberi beavatkozás befolyásolja (nagyvizi, kö- zópvlzi szabályozás, hidak, duzzasztók, vízkivételek stb.). Elvileg legegyszerűbb a helyzet, ha szabad, természetes állapotban levő folyóval (folyószakasszal) van dolgunk. Ebben az esetben a kanyargást befolyásoló természeti adottságok, valamint a paraméterek változásai alapján kell meghatározni azokat a jellemző szakaszokat, amelyeken belül a paraméterek - természetesen tág határok között - azonos jelleget, nagyságrendet mutatnak. Ilyen "szakaszhatárok" lehetnek eséstöréselc, a talajtani adottságok, mellékvíz!olyások torkolatai, vagy egyszerűen a kanyargás méretében és jellegében szemlélettel is jól megfigyelhető változások helyei. Ezeknek a szakaszoknak a hossza a folyó nagyságától, a völgy szélességétől és még sok tényezőtől függően igen különböző lehet. A később részletezendő megfontolások alapján azonban legalább 20-30 kanyart magában foglaló szakaszok kijelölése célszerű. A következő lehetőség, hogy a íolyó(szakasz) szabályozatlan ugyan, de a kanyarfejlődást néhány helyen mesterséges akadályok befolyásolják (hidak védelme, kisebb-nagyobb duzzasztómüvek, esetleg bolsőségek helyi védelme stb.) Ezokben az esetekben a kanyarulatok ritmusa az akadály fölött és alatt megbomlik és - legalábbis elvileg - az akadályhoz közeledve, illetve attól távolodva a paraméterek változásában bizonyos trend figyelhető meg. Az adathalmazból ezeket a trendeket lehetőség szerint ki kell szűrni, az akadály hatástávolságát behatárolni, ezen belül pedig a paramétereket külön kezelni. Még bonyolultabbá válik a helyzet, ha a vizsgált folyé(szakasz) részben már szabályozva van. Ez lehet pl. hstöltésozés egyik vagy mindkét parton (osotlog csak szakaszosan), lehet helyi Jellegű középvizl szabályozás (hidak, műtárgyak, belsőségek védelme), vagy lehet néhány kanyar összefüggő biztosítása is. Általában Ide sorolható minden olyan folyószakasz, ahol védett és még bevédetlen kanyarok, kanyarpárok, vagy néhányszáz métertől 1-2 km-lg terjedő védett és szabadon fejlődő szakaszok váltogatják egymást. Ilyan szakaszokon természetes kanyarfejlődésről már new lehet beszélni, még akkor sem, ha esetleg néhány km-on egyáltalán nincs szabályozási mi!. A rögzített szakaszokon a meggátolt kanyargás és ennek összes következménye ugyanis szükségszerűen hat az alsóbb - és bizonyos mér-
