Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
18 Néhány, folyószabályozási vonatkozásban la Jelontós ás a tapasztalatokkal la egyező ■egállapitáea a következő: a. / A természetes vízfolyások dinamikus egyensúlyi állapot elérésére törekedve önszabályozó rendszerként működnek. Ennek során a független változók (vízhozam, völgyeséa, geológiai kötöttségek stb.) időbeni vagy hosszmenti változása a függő változók (mederesés, geometriai méretek) változását vonja maga után. b. / A hordalékkoncentráció növekedése az esés növekedését vonja magn után, amit a folyó ezt követően a dinamikus egyensúlyra törekedve fokozott kanyargással Igyekszik kiegyenlíteni. c. / A kanyargás megindulásakor a meder szélessége nagyobb, mint az egyenes folyóé. Kifejlődött meaudereknél a moderszélessóg csökken. d. / A vízhozam növekedése a szélesség, az esés növekedésével, a kanyargás csökkenésével Jár, de a meanderok hossza nagyobb lesz. e. / Mivel a folyó hossza mentén az (1) egyenlet sohasem válhat zérussá, a mederezéles- ség és a kanyargás Is csak meghatározott értékig növekedhet. A dinamikus egyensúlyi állapot elérése után a kanyaríormák nagyjából változatlanok maradnak, azonban a partok menti erózió és lerakódás hatására lefelé vándorolnak. A fontiekkel Yang a kanyarfejlődés, a meder geometriai méretei, a vizbozamváltozás, a hordáiékszállitós stb. kapcsolatát elfogadhatónak ttlnő elméleti összefüggésbe vonta össze. Ennek igazolására a már meglevő, főként laboratóriumi vizhozam-mederszélesség, meanderhossz—vízhozam, meanderhossz-mederszélesség stb. kapcsolatokat használja. Elméletével azonban nem magyarázható például a kanyarok tulíejlődóse utáni átszakadás, lefUződós, ami pedig igen sok vízfolyás természetes életének szükségszerű velejárója. Yang egy későbbi cikkében [20] a fajlagos potenciális energiafelhasználás minimalizálásának elvét a meder függőleges értelmű változásainak magyarázatára is kiterjesztette. A folyó H magasságkülönbséggel és L vízszintes távolsággal Jellemzett két pontja közötti oldalirányú kitérések analógiája alapján bemutatja, hogy a folyé a sodorvonalban vett függőleges síkba sem fogja az egyenletes esésű (és mélységű) utat - a legnagyobb fajlagos potenoiálls energiafogyasztás útját - követni, hanem attól függőleges őrtelemben is eltérni Igyekszik,ezzel az átlagosnál kisebb (meder-üstök) és nagyobb (gázléküszöbök) esésű, hullámzó felszint alakit ki. Míg Yang a meanderezás okának általános fizikai magyarázatát adja, Kondratyev a meder- alakité folyamatokat az előzőnél "mérnöklbb” szemlélettel Jellemzi, ezt követően Igen Jól összefoglalja a különböző meder- és kanyar!ormákat is [9]. Kondratyev megállapítja, hogy bár a mederalakitó folyamatok fő mozgató erői a hidrodinamikai erők, a folyamat bonyolultsága miatt a jelenség leírására ezek önmagukban nem alkalmasak. Ezért a folyamat "hidromoríológiai" vizsgálatára van szükség, amin a hidrológiai, hidrodinamikai és morfológiai szemléletmód egységét érti. Megfogalmazása szerint a mederalakulás a folyómeder és az ártér geometriai méreteinek állandó változása a levonuló viz és hordalék hatására. A változásokat két fő csoportra os ztja: mogfordítható és megfordíthatatlan változásokra. A megfordítható változások közé sorolja a zátonyképződéstől a kanyarfejlődós teljes folyamatán keresztül az ártér feltöltődóséig, valamennyi, emberi időléptékben még észlelhető változást. Megfordíthatatlanok az ezzel egyidőben jelentkező, de emberi Időléptékben nem, vagy csak igen nehezen észlelhető morfológiai változások, melyekben a folyó kialakulásának és fejlődésének lassú, egyirányú tendenciái, vagy az emberi beavatkozások hatásai tükröződnek. Ha a befolyásoló tényezők ilyen osztályozását összehasonlítjuk Yang koncepciójával, kitűnik, hogy Kondratyev megfordítható változásai lényegileg azt a dinamikai egyensúlyi állapotra való törekvést Jolentlk Yangnál, amivel a folyé a fajlagos energiafelhasználását minimalizálni Igyekszik. Ugyanakkor a megfordíthatatlan változások Yang független változóinak felelnek meg, ahol a vízhozam megváltozhat tarozás, vízátvezetés stb. hatására, a bordalákszállitás a vízgyűjtőterület rendezése következtében, de megváltozhat - geológiai időléptékben - magának a folyóvölgynek az esése is pl. kéregmozgások hatására. Rendkívül érdekes Kondratyevnek az a rendszere, ahogy a mederalakitó folyamatok "szerkezeti szintjeit" szétválasztja az alábbiak szerint: a. / Mikroíormék. Ide sorolja az egyedi szilárd részecskéket, azok viselkedését, valamint a meder érdességeként Jelentkező rétegeket, amelyek elsősorban hidrodinamikai módszerekkel tanú 1mányozhatók. b. / Mezoformák. Ide sorolja az egyenes mederben lezajló zátouyvándorlási Jelenségeket, Ideértve a közép- és oldalzátonyokat is.
