Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)

I. A folyók vízgyűjtőjének jellemzése

11

Jellemezni kell a vlzgyUJtőterület(ek) alakját. Többféle paraméter használatos, ezek közUl legegyszerűbb a vízgyűjtő hossztengelyében mért hosszának és legnagyobb (vagy átlagos) szélességének hányadosa. Minél nagyobb a hányados, annál kedvezőbb a vízgyűjtő alakja az árvlzlevo- nulás szempontjából. így például ez a hányados a Rába teljes vízgyűjtőjére 2,2, a Maroalára 1,9, a Sajóéra 0,9, a Bodváéra 2,0.

A fentieken kívül jellomezni koll

a vízgyűjtőterület esésvlszonyalt. Az esésviszonyok jellemzésének egyik lehetséges módját az

1.1.2. ábra mutatja, ahol a magassági adatok a partok átlagos magasságára vonatkoznak. Az ábra az összegyUlekezésl, árvlzlevonulásl viszonyokat Jól érzékelteti. A szerkesztéshez szükséges adatok elsősorban a Vízrajzi Atlaszokban, Hidrológiai Atlaszokban találhatók.

a vízgyűjtőterület domborzati viszonyait. Célszerű legalább a magashegység, középhegység, domb- és slkvidék százalékos megoszlását megadni a vízgyűjtőn.

a vízgyűjtőterület fedettségét. Meg kell adni legalább az erdő- és mezőgazdasági területek százalékos megoszlását.

a vízgyűjtő talajtani viszonyait. Ennek kőt vonatkozásban van Jelentősége. A vízgyűjtő talaja a lefolyást viszonyokat és a hordáiékképződóst (erózió) befolyásolja. A folyó völgyében, Illetve a folyó által bejárt területen a meder legnagyobb mélységéig terjedő rétegek talajmechanikai adottságai pedig a niedervándorlás, a parterózió meghatározó tényezői. Helyszíni feltárások, a rendelkezésre álló furásadatok alapján legalább néhány Jellemző helyre a talajmechanikai adatokat, illetve rétegsorokat is be kell szerezni.

1.1.2. ábra: A Tisza vízrendszerének esésviszonyai