Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)

Függelék

A TISZA JÉGJELENSÉGEINEK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA

A TISZA JÉGJÁRÁSÁNAK STATISZTIKAI JELLEMZÉSE A MEGLEVŐ ÉSZLELÉSI ANYAG ALAPJÁN

A vizsgálatok megindításakor a Tisza jégjárásának statisztikai jellemzését, a jégjelenségek különböző valószínűséggel várható bekövetkezésének meghatározását tűztük magunk elé. Ennek során az alábbi jégjelenségeket különböztettük meg:

— a zajlás kezdete,

— a folyó beállása,

— a jég megindulása,

— a jég megszűnése,

— a jeges napok időtartama,

— az állójeges napok időtartama.

Az alábbiakban a vizsgálatoknál alkalmazott módszert és az eredményeket ismertetjük.

A jégjelenségek valószínűségének becslése eloszlásfüggvények

segítségével

Az, hogy a jégjelenségekre vonatkozó észlelési adatok — számértékek — matematikai statisztikai szempontból valószínűségi változóként viselkedjenek, különösebb bizonyításra nem szorul. Következésképpen a jégjelenségek valószínűségének becslése eloszlásfüggvények segítségével ugyanúgy elvégezhető, mint más hidrológiai eseményeknél.

Matematikai szempontból tehát a jégjelenségek megfigyelésére végzett észlelések összessége ,,mintá”-nak fogható fel, vagyis az egyes észlelések a minta elemeit képezik.

Az előttünk álló feladat az, hogy a minta segítségével következtessünk magára az eloszlásra, pontosabban az eloszlásfüggvényre.

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, arra van szükség, hogy a minta kielégítsen két alapfeltételt, éspedig:

a) a minta elemeit alkotó megfigyelések egymástól függetlenek,

b) a minta reprezentatív legyen.

A minta reprezentativitása iránti igény két feltételt foglal magába.

247