Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)

Függelék

paraméteres gamma és a szabályos eloszlással, valamint a Foster (vagy Foster—Ribkin) néven ismert eljárással. Részletesen elemezve az eloszlásfüggvényeket az alábbiakat állapíthat­juk meg. Polgár esetében (f.2.2. ábra) a három paraméteres gamma és a Foster módszerével számított eloszlás mutatja a legjobb illeszkedést annak elle­nére, hogy a 0 valószínűségű vízhozamot a Fosfer-módszer nem veszi fi­gyelembe. A két paraméteres gamma eloszlás illeszkedése rosszabb, mint a Foster módszerével számított eloszlásé, annak ellenére, hogy elméleti alapjait te­kintve ennek a két eloszlásnak kellene legnagyobb egyezést mutatnia. A normális eloszlás illeszkedése már lényegesen rosszabb, mint az előző háromé. A N. Saskatchewan folyó edmontoni szelvényére számított három pa­raméteres gamma eloszlás (amely jelen esetben egy exponenciális eloszlás­sal azonos) és a Foster módszerével számított eloszlás gyakorlatilag meg­egyező, illeszkedésük azonos (f.2.3. ábra). A két paraméteres gamma és normális eloszlásnál az illeszkedés és az egyszerű szemlélet is igazolja, hogy nem alkalmas az empirikus eloszlás közelítésére. Az f.2.4. ábrán egy kisebb vízfolyás (Baranya patak) adatsorából hatá­roztuk meg az eloszlásfüggvényeket. Ebben az esetben az x0 nullára zsu­gorodott, tehát csak a két paraméteres gamma eloszlással számolhattunk. Az eloszlásfüggvény illeszkedése igen jó. f.2.3. ábra. Évi legnagyobb jégmentes vízhozamok empirikus és elméleti eloszlásgörbéi. North Saskatchewan — Edmonton (Kanada) 242

Next

/
Oldalképek
Tartalom