Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)
Függelék
A Foster módszerrel, valamint a szabályos eloszlásnál negatív vízhozamokra is adódtak valószínűségek, ami fizikailag lehetetlen. Minthogy a mintából számított C, kisebbre adódott, mint 2Cv, s ahogy azt már Velikanov is kimutatta, az ilyen jellegű vizsgálat Cs 2C„ esetén még megengedhető [47], a számításokat megismételtük úgy, hogy a Cs-t egyenlővé tettük a 2C„-vel. Mindezek ellenére a helyzet változatlan maradt, az újra számított eloszlásfüggvény is valószínűségeket rendelt a negatív vízhozamokhoz. A Foster—Ribkin-féle eljárás tehát bizonyos alkalommal tökéletesen megfelelő, más alkalommal teljesen irreális eredményt szolgáltat, még akkor is, ha szem előtt tartjuk a Cs = 2 Cv kikötést és — saját tapasztalataink szerint — különösen kis vízhozamok eloszlása esetén mind megbízhatatlanabbá válik. Ezért célszerű ilyenkpr a három paraméteres gamma eloszlásfüggvényt alkalmazni, amely minden esetre egyértelmű és helyes megoldást szolgáltat. Érdekes összehasonlítani a különböző eljárással számított szélsőséges valószínűségű értékeket (az ábrákon a 99,9 és 0,1%-os értékeket jelöltük meg). A gyakorlati szempontból jelentős 99,9 százalékos valószínűségű (más megfogalmazásban 1000 év átlagos visszatérési idejű) árvízhozamokat összehasonlítva megállapítható, hogy az általunk alkalmazott eljárás elméleti megalapozottsága és szabatossága mellett a legnagyobb értékeket adta. f.2.4. ábra. Évi legnagyobb légmentes vízhozamok empirikus és elméleti eloszlásgörbéi. Baranya-patak, Csikóstöttös IC* 243
