Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)

Függelék

venni, hogy az nem más, mint a múltban észlelt értékekből levezetett rela­tív gyakoriság. A hazai hidrológiai gyakorlatban széles körben alkalmazták grafikus megoldáshoz a Hazen-skálát. A különböző valószínűséggel várható vízhoza­mok becslése lényegében úgy történt, hogy meghatározták az n elemű adatsor egyes elemeinek relatív gyakoriságát, ezeket az értékeket felrakták a Hazen-skálára és kiegyenlítették egyenessel a pontokat. A pontok közé húzott kiegyenlítő egyenes meghosszabbításával egyben az extrapolálást is elvégezték. Ezt az eljárást azonban csak szabályos eloszlásnál és közelítésként le­het használni, tekintettel arra, hogy csak a szabályos eloszlás ad a Házén- skálán egyenest. A vízhozamok eloszlása azonban a legritkább esetben sza­bályos, tehát a pontokat nem lehet egyenessel kiegyenlíteni. Ennek elle­nére a gyakorlatban ezt a módszert általánosan használták úgy is, hogy a pontok közé valamilyen kiegyenlítő görbét húzták és extrapoláltak. Foglalkozott a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Matema­tikai Intézete is a normális eloszlás grafikus megoldásával. Véleményünk szerint azonban az általuk összeállított normális vagy Gauss-skála akkor használható, ha csupán tájékozódni ákarunk arról, hogy egy tapasztalati úton kapott empirikus eloszlás normális eloszlással közelíthető-e? Ha az Intézet által szerkesztett Gauss papiroson a vízszintes skálán egyenletes beosztást, a függőleges skálán a normális eloszlásfüggvény inverz függvé­nyének megfelelő skálabeosztás van, akkor bármely normális eloszlás függ­vényképe a Gauss papiroson egy egyenes vonal. Ha már most egy empi­rikus eloszlásfüggvény értékeit a Gauss papirosra felmérjük és egyenest, vagy az egyenestől csak kevéssé eltérő vonalat kapunk, úgy ez azt jelenti, hogy a vizsgált eloszlásfüggvény közelítőleg normálisnak tekinthető. Ez a módszer azonban csak első tájékoztatásra szolgál és — mint azt Kolmogo­rov tétele igazolja — nem pótolhatja a pontos számításokat. Megjegyezzük, hogy bármely eloszlásra lehet olyan skálát készíteni, amelyen az eloszlás egyenessel ábrázolható. A skálák elkészítéséhez azon­ban meg kell határozni az eloszlásfüggvény típusát, az eloszlásfüggvényt jellemző paramétereket, magát az eloszlásfüggvényt. A skála használatá­hoz pedig minden esetben meg kell határozni a rendelkezésünkre álló ada­tok (a minta) alapján a jellemző paramétereket ahhoz, hogy a megfelelő skálát kiválaszthassuk. Tekintettel arra, hogy végtelen sok eloszlásfügg­vény alkalmazása jöhet szóba, nem látszik célszerűnek végtelen sok skálát készíteni a grafikus megoldásokhoz, különösen nem célszerű a grafikus megoldást elősegítő skálák elkészítése akkor, ha meggondoljuk, hogy a jellemző paraméterek meghatározása után az elméleti eloszlásfüggvény szabatos számítása alig jelent több munkát, mintha a grafikus megoldás útját választottuk volna. Még egy szempont szól a grafikus megoldások ellen. Az empirikus el­oszlások elméleti eloszlásfüggvénnyel való közelítése mindaddig csak hipo­tézis, amíg a közelítés megbízhatóságát illeszkedésvizsgálattal nem ellen­őriztük. Az illeszkedésvizsgálatot pedig grafikus megoldás esetén elvégezni nem lehet! 235

Next

/
Oldalképek
Tartalom