Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IX. A századfordulóig terjedő évek munkái (1888-1900)

telén fúrás esetén semmi díjat nem követel. Bár a községekre nagy terhet ró a nagy összeg kifizetése, a fúrás sikerét a kivitelező nagy gyakorlata biztosítja. A vállalkozó a jól bevált vörösfenyő csővel béleli a kutat, mely a vascsővel szemben ellenállóbb vízkövesedés esetén. Az ivóvíz tekintetében fennálló rossz egészségügyi viszonyok késztetnek arra, hogy a jó és egészséges ivóvíz nyerésért minden anyagi áldozatot meghozzunk". Zsigmondy Béla 1890. január 29-én adta át Szegeden a MÁV megrendelésére készült kutat, mely három béléscsőrakattal (390, 315 és 150 mm átmérőjű vörösfenyő béléscső) volt bélelve. A kút 21,2 °C-os 392 l/perc vize 8 méter magasan ömlött ki a víztartóba. Beigazolódott Zsigmondynak három és fél évvel korábbi kijelentése, hogy „Szegeden az államvasutak pályaudvarában elérhető az, hogy a víz a maga erejéből fog a víztárolóba ömleni". 1890-ben fejeződött be Békéscsabán a már említett Gold János által elkezdett Kossuth téri fúrás, amelyről Békéscsaba község elöljáróinak a megye törvényhatósági bizottságához intézett 1890. március 18-i levele mondja: a fúrás „végre megközelítette a célt, mert szökő vizet kaptak" (+0,0 m-en 210 l/min) [63]. Zomborban (ma Sombor, Jugoszlávia) a Barthal József helybéli ügyvéd által szorgalmazott kútfúrás kivitelezésére kiírt pályázat elnyerése után 1886 novemberében kötötték meg Zsigmondy Bélával a szerződést, aki 1887. április és 1890. július között végezte el a munkát. A kút adta vízmennyiség teljes kihasználása érdekében Zsigmondy azt javasolta, hogy a szokásos medencétől tekintsenek el; történjék a megcsapolás a víz felszínének magasságában. így azoknak, akik kézi edénnyel, kannával visznek vizet, néhány lépcsőn le kell menniök. A víz nem ömlik folyamatosan, mert a kút önműködő csappal van ellátva. A foglalás befejezésekor a kút napi 85 133 liter 22,8 °C-os felszálló vizet termelt [86]. Ugyanezen évben (1890) készült el a mezőtúri kút a városháza előtt. Mélysége 442 m és napi 180 000 I 22 °C-os felszökő vizet szolgáltatott. A Flóra-szoborral díszített kutat a 30. képen láthatjuk. Az 1890. év forró nyara általános vízhiányt okozott az ismételten visszatérő vízgondokkal küzdő Pécs városában. A kiváltképp érzékenyen érintett sertéshízlaló telep vezetősége kút fúrását határozta el. A munkával június 29-én a Zsigmondy-céget bízták meg, amely méterenként fizetendő 40 frt-ért vállalta a feladatot. A szeptember 10-én elkezdett fúrást „jelentékenyebb megszakítás nélkül, éj-nappali munkával-(a munkások 12 óránként való felváltásával) folytatták 1891. január 2-áig, amikor a 149,72 m mélységben feltárt gránitban abbahagyták". A kútból naponta 500 m

3 15 °C-os víz ömlött ki. A kút 200 mm belvilágú béléscsövei 4 m hosszú darabokban, kettős vaslemezekből készültek és szegekkel voltak összeerősítve [87]. A következő évben (1892) befejezett fúrások közül a nagyszalontai (ma Salonta, Románia) (31. kép, 248 m, 421 ezer l/d, 18 °C) [50], valamint a 291 m mély szarvasi érdemel említést. Ez utóbbi helyen Zsigmondy javaslatára a fúrás helyétől 5 m távolságra építették a medencét, amelyet Ceres szobra díszített (32. kép). A kútról Halaváts Gyula adott számot a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXX. Vándorgyűlésén [88]. Ez évben Zsigmondy újabb külföldi vállalkozásba fogott, amikor a moldvai Dorohoiu-ban kezdett kútfúrást [50]. Az 1892. év végéig az országban már 650 fúrást végeztek. Az ország földtani viszo-