Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IX. A századfordulóig terjedő évek munkái (1888-1900)

30. kép. A mezőtúri Flóra kút nyainak megismerése szempontjából fontos fúrópróbák azonban nagyon kevés helyről érkeztek be a Földtani Intézetbe. A földmívelésügyi miniszter, szem előtt tartva a vízre való fúrások általános fontosságát, 1892 novemberében 58.943/V—16/1892. sz. FM rendeletében úgy intézkedett, hogy „a fúrópróbák, különösen pedig a napfényre kerülő szerves maradványok gondosan összegyűjtessenek, és a fúrás befejezése után a m. kir. földtani intézetnek megküldessenek". A rendelet megalkotása során már felmerült az a gondolat, hogy artézi kutat csak állami szervek fúrhassanak. A kezdeményezés nem járt sikerrel. A rendelkezést sokan figyelmen kívül hagyták és az adatokat nem szolgáltatták be. Nem vonatkozott ez Zsigmondy Bélára, akiről Halaváts Gyula írta: „a szakember éber figyelmével gyűjti össze az adatokat, és készséges szívességgel bocsájtja a m. kir. földtani intézet rendelkezésére, hogy ott a tudományt szolgálva ismereteinket gyarapítsa" [54]. 1889. június 9—11. között zajlott le a fúrótechnikusok IV., Budapesti Vándorgyűlése. Az elnöklő Zsigmondy Béla „Kurze Notize über Erdbohrungen" azaz „Néhány megjegyzés a fúrásokról" címmel tartott előadást, melyben a győri Rába-híd alapozási nehézségeiről számolt be. A győri vasúti Rába-híd alapozásánál a cölöpök beállítása végett kellett a teherviselő agyagrétegbe 50 cm-nyire lefúrni. A homokot, kavicsot 390 mm átmérőjű béléscső védelme alatt, golyós-