Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
7. Fejér László: Kvassay Jenő munkássága és a kultúrmérnöki intézmény szerepe Magyarország gazdasági fejlődésében
Az L világháború kitöréséig a halászati szempontból jelentős folyók mentén csaknem 100 halászati társulat alakult meg, melyeknek egységes elvek szerinti irányítását a halászati felügyelőség végezte. A korábbi anarchiát sikerült leküzdeni a század utolsó évtizedében a balatoni halászati viszonyok rendezésével A tó déli, nagykiterjedésű tőzeges területeinek 1860-70-es években történő lecsapolásával ugyanis a balatoni halállomány szempontjából fontos ívóhelyek tűntek el. A csökkenő állományt tovább tizedelte az orvhalászat is Erélyes intézkedésekkel a kultúrmérnöki hivatal által támogatott Balatoni Halászati Társulatnak sikerült a kedvezőtlen folyamatokat megállítani, A halászati jogot a Balatoni Halászati Rt, szerezte meg, amely cég a haltenyésztésben és a tudatos halgazdálkodásban volt érdekelt. Hasonlóan jártak el a nagyobb hazai tavak, így a Fertő- és a Velencei-tó esetében, valamint a kisebb hegyi tavak halászati ügyeiben is. Nem maradhat említés nélkül a mezőgazdasági termelésre kevéssé alkalmas területeken kialakított mesterséges haltenyésztés sem. Különösen hatékony megoldások születtek az alföldi szikes területek halgazdálkodási hasznosítása terén. Elég itt a biharugrai. hortobágyi, szeged-fehértói tógazdaságokra utalni, amelyek valamennyien a századforduló táján, ill. századunk első évtizedeiben létesültek A vízhasználatok körébe tartozott a vízierők kihasználásával kapcsolatos tevékenység, a vízimalmok üzemeltetése is. Ma már nehéz elképzelni, hogy egykor a történelmi Magyarország területén több tízezer vízimalom működött. Üzemmódjuknak szabályozása, engedélyezése szintén a kultúrmérnökség feladata volt. Mindezek mellett e kultúrmérnöki szolgálatnak tevékenységi körébe tartozott a közegészségügyi mérnöki munkálatok (ivóvízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás) tervszerű irányítása is. Az 1885. évi vízjogi törvény kimondta, hogy minden olyan vízi munkához, amely idegen érdekeket érint előzetes hatósági engedélyt kell kérni. így aztán a községi vízvezetékek és csatornák terveinek engedélyezése folytán a kultúrmérnöki hivatalok egyre közelibb kapcsolatba kerültek e szakterület kérdéseivel. Mivel a kultúrmérnökség tervezési kapacitását ingyen bocsátotta az igénylők részére az idők során szinte természetessé vált, hogy az érintettek a kultúrmérnököket kérték fel a vízellátási és csatornázási tervek elkészítésére A feladatok szaporodásával KVASSAY Jenő 1890-ben a kultúrmérnökség keretében létrehozta a közegészségügyi mérnöki szolgálatot. Ebben az évtizedben különösen a nagyobb erdélyi, felvidéki és dunántúli városok122 ivóvízellátása terén történt jelentősebb előrehaladás. Gondot jelentett ugyanakkor a szétszórtan elhelyezkedő kisebb alföldi települések vízellátása, mivel a felső talajvízrétegekre ásott kutak alkalmatlanok voltak egészséges víz szolgáltatására. E téren az adézi kútfúrások hoztak jelentős előrelépést. Az országban 1890-ig mindössze 350 mélyfúrás létesült. Ez a szám a századfordulóig csaknem meghétszereződött, s ezzel lehetővé vált az alföldi tanyarendszerek vízellátásának megindítása. Az artézi kutakból történő vízellátást a közegészségügyi mérnöki szolgálat is erősen támogatta. Az ivóvízellátás és csatornázás terén ugrásszerűen növekvő igények a közegészségügyi mérnöki szolgálat gyors fejlődését hozták. 1894-ben a szolgálat kivált a kultúrmérnökség szervezeti kereteiből és a KVASSAY vezette Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal önálló hivatala lett. Ettől kezdve a víziközmüvek létesítésének és fejlesztésének ügyét mint az ország e tekintetben legfőbb műszaki hivatala irányította. Kialakult az a gyakorlat, hogy általában a nagyobb városok vízellátásának műszaki irányítása a közegészségügyi mérnöki osztály kezében volt, míg a kultúrmérnöki hivatalok tevékenysége a községek vízellátásának megoldására irányult. Az engedélyezési eljárásban azonban továbbra is a kultúrmérnöki hivatalok játszottak meghatározó szerepet 7. KVASSAY JENŐ MUNKÁSSÁGA ÉS A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY SZEREPE MAGYARORSZÁG __________________________________GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉBEN ___________________________ 7 .6. A kultúrmérnöki hivatalok közigazgatási szerepe A kultúrmérnöki szolgálat első néhány évtizedben végzett tevékenységének nagy vonalakban történő vizsgálata után célszerű áttekinteni, milyen feladat- és hatáskörrel rendelkezett általában egy kerületi kultúrmérnöki hivatal. Legelőször is a tevékenységi körébe tartozó talajjavítások tervezője, létesítője és az elkészült művek fenntartásának ellenőrzője volt. Mindezek mellett a vízjogi törvényből, ill. annak végrehajtásából fakadó hatósági szakértői teendők is a hivatal feladatát képezték. Ilyen hatósági szakértői feladat volt például a régi vízi jogok igazolásához a közigazgatási eljárás során szakvéleményt, műszaki felvilágosítást adni. Új vízhasználatok engedélyezése során a hivatal megbírálta a néki bemutatott műszaki terveket, s a kultúrmérnök részt vett a helyszíni tárgyalásokon is. Általában minden vízi ügyet érintő közigazgatási tárgyalásnál hivatalból jelen volt a kultúrmérnök, s a hatóság minden e tárgyban hozott határozatot megküldött az illetékes kultúrmérnöki hivatalnak A hivatal ennek alapján végezte a szükséges nyilvántartásokat, s ha kellett érvényesítette fellebbezési jogát. Tehát a vízi ügyekben a közigazgatási hatóságoknak, mint a földmívelésügyi miniszter szakközege rendelkezésre álltak, de nem voltak velük alárendeltségi viszonyban. így például: Kolozsvár, Arad, Nagyszeben, Segesvár, Nagyvárad, Eperjes, Miskolc, Selmecbánya, Lőcse, Sopron, Veszprém, Székesfehérvár, Komárom, Győr stb 71
