Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
7. Fejér László: Kvassay Jenő munkássága és a kultúrmérnöki intézmény szerepe Magyarország gazdasági fejlődésében
7. KVASSAY JENŐ MUNKÁSSÁGA ÉS A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY SZEREPE MAGYARORSZÁG __________________________________GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉBEN__________________________________ A z I. világháború előtti időkben elvégzett nagyobb munkák a Vág-szabályozás, a Hernád rendezése, a Máramaros szigeti Visó rendezés voltak. Később fontos munkák zajlottak a Dunántúlon, Veszprém, Fejér, Tolna és Somogy megyékben. Egyes vízfolyásokon a medreket a mezőgazdasági művelés folytán erősen megváltozott vízjárási viszonyoknak megfelelően kibővítették. Az I. világháború után került sor a Lajta rendezésére, illetve szabályozására A miskolci kultúrmérnöki hivatal tervei alapján láttak hozzá a Bódva középső szakaszának, a Hernád-völgy mellékvizeinek, valamint a Szerencs pataknak rendezéséhez. A patakok és kisebb folyók rendezésével kapcsolatban is igaz az a megállapítás, hogy e munkálatok végrehajtása vagy elhalasztása nemcsak, sőt nem elsősorban műszaki, hanem gazdasági kérdés volt A kultúrmérnöki hivatalok az érdekeltek kérelmére rengeteg szabályozási tervet készítettek,1zt de közülük csak igen kevés valósulhatott meg. Ennek ellenére a folyó- és patakrendezésekkel a mezőgazdasági termelésbe bevont területek jelentősen növekedtek. Amikor a kultúrmérnöki szolgálat 60 esztendős jubileuma alkalmával 1939-ben vissza tekintettek a kisebb folyókon elvégzett munkákra, a következő máig érvényes tapasztalatot szűrték le: "...a folyó szüntelen működő erői ellen csak folyamatos munkával lehet küzdeni. Végleges mű, végleges állapot nincsen. Jól sikerült műnek azt kell tekintenünk, amelyet aránylag kevés és könnyen elvégezhető munkával lehet egyformán jó állapotban fenntartani. Rendkívüli természeti jelenségek még a legsikerültebb művet is erősen megrongálhatják. Az ilyen rongálást pedig, bármily nagy áldozatok árán is azonnal ki kell javítanunk, ha művünk rohamos pusztulását meg akarjuk akadályozni." A szolgálat másik - kezdetek óta nagy lendülettel végzett - munkáját a lecsapolások jelentették. A lecsapolások legfőbb célja az volt, hogy a talajvíz szintjét az adott területen termeszteni kívánt növényi kultúra igényének megfelelő szinten tartsák. Az alagcsövezéssel végzett lecsapolások megindításában KVASSAY Jenőnek úttörő szerepe volt Magyarországon. A miniszter megbízásából 1876-ban a Szepes vármegyei Gazdasági Egyesület kérésére kísérleti alagcsövezéseket és öntözéseket rendezett be több felvidéki birtokon. Az állami támogatással végrehajtott Árva vármegyei beruházások igazolták KVASSAY elképzeléseit A kedvező tapasztalatok által meggyőzött gazdák hozzáfogtak birtokaik vízrendezéséhez. Míg 1880-ban 129 gazda kért tanácsot és helyszíni szemlét, addig az érdekeltek száma 1885-re már megközelítette a 400-at. A kultúrmérnökség első hat esztendejében közel 140 ezer kh lecsapolása és több mint 7 ezer kh alagcsövezése készült el, A költséges alagcsöveket kezdetben az állam által beszerzett alagcsösajtóval készítették az érintett gazdák, később a meglóduló kereslet hatására a nagyobb uradalmak és téglagyárak maguk kezdtek az alagcsövek üzemi gyártásával foglalkozni. A lecsapolási munkák előtérbe kerülését egyre inkább időszerűvé tette, hogy a múlt század 80-as éveiben a fő folyókon az ármentesítő munkálatok a befejezésükhöz közeledtek. Az árvizek által korábban időről-időre szállított vízutánpótlás elmaradása meggyorsította a mocsarak és vizenyős területek lecsapolását. Jelentős munkát végeztek még a 80-as évek elején az Ung vármegyei Szenna-Blatta mocsarakon, Bács- Bodrog vármegye déli részén, ahol 25 ezer kh területet tettek mezőgazdasági termelésre alkalmassá A lecsapolás ügyében lényeges előrelépést jelentett az 1885-ös vízjogi törvény, amely lehetővé tette, hogy nagyobb mocsarak lecsapolására társulat jöhessen létre, amely társulat a munka elvégzésére kölcsönöket is felvehetett. A törvény abban is segítségére sietett a társulatoknak, ill. magánosoknak, hogy a tervezett munkálatok hatósági engedélyezési eljárását lerövidítette. Mindez előnyössé tette az érdekeltek számára a társulatalakítás gondolatát, még akkor is, ha tudjuk - az erre való hajlandóság nagyon összefügg a hosszabbtávú időjárási tendenciák változásával. Csapadékosabb esztendőkben az érdekeltek komoly nyomást gyakorolnak a műszaki tervek mielőbbi elkészítése, s a társulati munkák beindítása érdekében. A nedves évjáratokat szinte menetrendszerűen felváltó szárazabb periódusokban aztán lanyhul a lelkesedés, s a munkálatokhoz szükséges pénzt is inkább más célra fordítják. Mindenesetre a kedvező jogi környezetben az, 1885-1900 közötti másfél évtized alatt lecsapolásra 65 társulat szerveződött. Ezek közül a legkisebb 278 kh, a legnagyobb pedig 23 491 kh-nyi vízzel borított területen alakult meg. E társulatok működése jelentősen megváltoztatta a ''vadvízország" képét. Noha a vízjogi törvény a belvízrendezés kötelezettségét az ármentesítő társulatokra nem mondotta ki, a társulatok - kevés kivételtől eltekintve - a belvízrendezést is feladatkörükbe vonták. Igazság szerint nem is volt más választásuk! A birtokosoknak szinte mindegy volt, hogy termésüket az árvíz, vagy a belvíz teszi tönkre. Sőt! Az árvíz a károkozás mellett legalább annyi haszonnal járt, hogy levonulása után az elöntött területen visszamaradt termékeny iszapja. 120 120 A későbbiek során módosítottak az addigi gyakorlaton. 1912-től a kultúrmérnöki hivatalok azt is megvizsgálták, hogy a tervezést igénylő birtokos rendelkezik-e a munkák kivitelezéséhez szükséges anyagi háttérrel. 68
