Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
7. Fejér László: Kvassay Jenő munkássága és a kultúrmérnöki intézmény szerepe Magyarország gazdasági fejlődésében
7.2. Kvassay Jenő szerepe a kultúrmérnöki szolgálat megszervezésében KVASSAY Jenő, aki a budapesti műegyetem mellett a magyaróvári mezőgazdasági akadémiát is elvégezte, sőt a világhírű párizsi műszaki egyetem az "École des Ponts et Chaussées" hallgatója is volt - az 1870-es évek elején kezdett behatóan foglalkozni a mezőgazdasági vízi munkák kérdéseivel Számos szakcikkben vizsgálta a talajvíz szerepét, a lecsapolások módszereit és hatékonyságukat a növényi kultúrák fejlődésének tükrében. Figyelmét nem kerülték el a sziktalajok problémái sem.'1, KVASSAY tanulmányai a haladottabb gazdaközönség talajjavítási, lecsapolási gondjaival foglalkoztak. A birtokosság köréből különösen azok a nagybirtokosok voltak a talajjavítás úttörői, akiknek gazdasága a fejlett agrotechnikai beavatkozások költségeit is el tudta viselni. Az egyre erősebben jelentkező talajjavítási és vízhasznosítási igények a kormányzatot és tettekre sarkallták. KVASSAY Jenőt a talajjavítás gondolatát pártoló földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter, br. KEMÉNY Gábor hosszabb külföldi tanulmányútra küldte, s ezzel egy időben utasította a közigazgatási hatóságokat a már meglévő és az igényelt öntözési, lecsapolási és alapcsövezési munkák adatainak összegyűjtésére. KVASSAY 1876-ban minisztériumi szolgálatba lépve elsődleges feladatának a népszerűsítő előadások és szakmai bemutatók tartását tekintette. E téren eléd sikerei teremtették meg a továbblépés feltételeit. 1878-ban Kvassay még egyedül végezte feladatát, de a következő esztendőben már 4. 1880-ban 6, 1884-ben pedig 7 mérnök mellett 17 segédmérnök állt a kultúrmérnöki munkák rendelkezésére. A földmívelésügyi tárcán belül a kultúrmérnöki tevékenység Kvassay vezetése alatt gyors fejlődésnek indult. A kultúrmérnöki szolgálat tevékenységi körét folyamatosan bővítették. Amíg 1885-ig főként a hozzájuk forduló bidokosokat látták el szaktanácsokkal és tervekkel, addig az 1885. évi 23. törvény - az ún. "vízjogi törvény" - közigazgatási feladatokkal is megbízta a kultúrmérnököket mivel a földmívelésügyi minisztérium elé utalt ügyekben a kultúrmérnökök voltak a kijelölt hatósági szakédők. A kultúrmérnöki szolgálat ílymódon tödénő "beemelése" az államigazgatási eljárás folyamatába lényegében a már korábban is létező folyammérnöki hivatalokkal való egyenjogúsítást jelentette. Az akkoriban a közmunka és közlekedési minisztérium szervezetében (felügyelete alatt) működő folyammérnöki hivatalok és a földmívelési tárcán belül működő kultúrmérnöki hivatalok együttesen látták el az állami ellenőrzést az országban bármily címen folyó vízi munkálatok felett. Az említett állami hivatalok elkülönült tárcafelügyelete 1889-ben szűnt meg, ugyanis a tiszai vízi munkáknál érdekelt, s így az ügyekben tájékozott SZAPÁRY Gyula gróf csak azzal a feltétellel fogadta el a miniszteri megbízatást, ha az ország vízügyei egységesen a földmívelésügyi tárcához kerülnek. Az azt követően létrehozott Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal felállításával a folyó mederben és az ádéren végzett munkálatok megosztottsága végre megszűnt. A hivatal KVASSAY Jenő vezetése alatt nemcsak az említett folyam- és kultúrmérnöki ügyeket intézte, hanem tevékenységi körébe tadoztak a halászati felügyelőség, a vízrajzi szolgálat, sőt a közegészségügyi mérnöki szolgálat ügyei is. Az említett szervezeti változásokban - csakúgy mint a vízjogi törvény kidolgozásában - vezető szerep jutott KVASSAY Jenőnek, akit méltán tad az utókor a egységes állami vízügyi szervezet megalakítójának. A megnövekedett feladatok által kikényszerített gyors szervezeti fejlődés, már a kezdetektől igényelte a munkák végrehajtásában megfelelő műszaki segédszemélyzet kiképzését. Tekintettel arra, hogy a kultúrmérnöki munkák először a Felvidéken kaptak nagyobb szerepet - a kassai gazdasági tanintézet kapta 1879-ben a megbízatást az ún. "rétmester iskola" megszervezésére. Az idők folyamán a képzés egyre 7. KVASSAY JENŐ MUNKÁSSÁGA ÉS A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY SZEREPE MAGYARORSZÁG __________________________________GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉBEN__________________________________ 26 . ábra Kvassay Jenő a kultúrmérnöki szolgálat megszervezője 1,7 A sziktalajokkal kapcsolatos gondok gyakorlatilag egyidősek az ármentesítésekkel, ill. a lecsapolásokkal. A korábban víz alatt fekvő szikes területek kevésbé voltak közismertek, mivel többnyire hasznosítatlanul hevertek, kivéve azokat a földdarabokat, amelyeknél sekélyebb volt a vízborítás. Az itt termő sziki-mocsári növényzetnek a külterjes állattartásnál volt hasznosítható szerepe. A sziktalajok agrokémiai javításának azonban alapvető feltétele volt, hogy a szikes területekhez hozzá lehessen férni. A vízimunkák éppen ezt tették lehetővé. . 64
