Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
7. Fejér László: Kvassay Jenő munkássága és a kultúrmérnöki intézmény szerepe Magyarország gazdasági fejlődésében
sokrétűbbé vált. s egészen a I. világháború végéig itt volt a műszaki segédszemélyzet a "vízmesterek" tanintézete Az intézmény felett a kassai kultúrmérnöki hivatal gyakorolt felügyeletet Ami a kultúrmérnökök körét illeti, KVASSAY - nagyon helyesen - megkövetelte mérnökeitől az alapvető gazdasági, gazdálkodási szakismeretek tudását, s az általa követelt végzettséget az 1883. évi I. törvény is rögzítette.* 119 Amit a felsőoktatás nem adott meg esetleg a kultúrmérnököknek, arról KVASSAY maga gondoskodott. Két kötetben megjelentetett "Mezőgazdasági vízműtan" (1880, ill. 1882) című műve a talajjavítási módszereket, a vízszabályozással kapcsolatos kérdések alapelveit foglalta össze a gyakorlatban működő mérnökök számára. 7. KVASSAY JENŐ MUNKÁSSÁGA ÉS A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY SZEREPE MAGYARORSZÁG __________________________________GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉBEN_________________________________ 27. ábra A csatorna karbantartás kézi eszközei Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan című könyvéből (1880) A kormányzat előtt kezdettől fogva világos volt, hogy a kultúrmérnöki terveket és az azokkal kapcsolatos kivitelezési költségeket csak nagyon kevés birtokos tudja magára vállalni. Ezért a mérnöki munkákat (szaktanácsadás, helyszínelés, felvételezés, tervezés, a kivitelezési munkák irányítása) az államkincstár fizette ki a birtokosok helyett Megjegyzendő, hogy a vízmesterek munkájának túlnyomó részét kitevő költségeket már az érdekelt birtokos fedezte. A mérnök ílymódon független volt a birtokostól, s fel sem merülhetett az a vád, csak azért ajánlja bizonyos vízi munkák elvégzését a birtokosnak, hogy magának elfoglaltságot szerezzen Ezek az elvek voltak az uralkodók a KVASSAY által mintának tekintett bádeni nagyhercegség kultúrmérnöki szolgálatánál. Ezt a rendszert vette át többek között a bajor és a wüdenbergi kultúrmérnöki intézmény is. Az állami feladatvállalást az a logika tette érthetővé, hogy a birtokosok az elvégzett talajjavítási (lecsapolási, öntözési ... stb.) munkák révén befolyó többletjövedelmeik után több adót is fizetnek az államkasszába Tudni kell azonban, hogy még ilyen kedvező körülmények között is elsősorban a nagybirtokosok tudták igénybe venni a kultúrmérnökség szolgálatásait a munkák viszonylagosan magas létesítési költségei, valamint a vízjogi szabályozatlanság miatt. Hiszen a nagybirtokon a víz továbbvezetéséhez szükséges csatornák területének kihasítása nem okozott nehézséget. Nem úgy, mint ahol több - esetleg ellenérdekelt - birtokos földjén kellett volna a vízárkot átvezetni. A közép- és kisbirtokosok az első évtizedekben óhatatlanul kiszorultak az állami kedvezmény köréből. 7.3. A kultúrmérnöki hivatalok tevékenységének eredményei A kultúrmérnöki tevékenység a hivatalok megszervezését követő több mint fél évszázad során nagymértékben kibővült. Szinte nem volt területe a vízgazdálkodásnak, mely ne tartozott volna valamilyen módon e tevékenységi körbe. Noha kezdetben a vizek kártételeit elhárító vízrendezési munkák szerepeltek nagyobb súllyal a kultúrmérnökség feladatai között, a későbbiekben a vízhasznosítás több ága is a kultúrmérnökség feladatkörébe került. A pontosabb kép kialakításához nem haszontalan - a kultúrmérnöki szolgálat jubileumi kötete"9 alapján - közelebbről szemügyre venni az egyes feladatköröket. "* "Kultúrmérnökségnél a képzettség a műegyetemi tanulmányok bevégzése és arról oklevél, továbbá a magyaróvár! gazdasági akadémián vagy más külföldi felsőbb gazdasági tanintézeten a legfontosabb gazdasági tantárgyaknak, és a rétmívelés, rétöntözés, talajjavítás, becsléstan, nemzetgazdaság és a vízhasznosítási előadásoknak legalább egy éven át hallgatása, s erről bizonyítvány." 119 Trümmer Árpád - Lászlóffy Woldemár (szerk ): A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede 1879-1939. Budapest, 1940. 65
