Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

III. Forradalmi események a folyók életében

felé. Az ilyen folyókat, azaz a konzekvens folyók oldalról betorkolló mellékfolyóit szubszckvenseknek nevezzük. A konzek­vens és szubszckvens völgyekből összeálló ferdefözéres rajzolat a Temze-völgy térké­pén is jól kivehető. A vízfolyások újabb csoportját alkotják a szerkezeti vonalak, így például vetődése­ket követők. Ezek a tektonikusán előre jel­zett völgyek sok esetben két rög között le­zökkent árkos törésekhez kapcsolódnak. Ilyen például a Felső-Rajna-árok, vagy az Elba-völgy Pirna és Meissen közötti szaka­sza. A harmadidőszakban képződött, 250 km hosszú, 30-40 km széles, Baseltól Mainzig húzódó Felső-Rajna-árok nélkül nem is beszélhetnénk a mai értelemben vett Rajnáról. Az Alpokban eredő Rajna és Aare korábban ugyanis a Duna, illetve a Rhone felé tartott. Csak az árok kialakulása után találtak közös, észak felé tartó lefolyást. A tektonikus völgyek közé soroljuk a két szomszédos hegységrendszer határán létre­jött völgyeket is, így például a Duna, az Odera és a Visztula felső szakaszát. Más földrészeken még az európaiaknál is te­kintélyesebb méretű szerkezeti vonalak ját­szottak szerepet a folyók irányának megha­tározásában. A Nílus nyugati forráságainak helyét például a Közép-afrikai-árokrend- szer jelölte ki. A korábbiakban felsorolt szerkezetileg elő­re jelzett völgyek sok esetben a földköpe­nyig lenyúló mély törésekhez igazodnak. A szerkezethez való igazodás nem jelent egyúttal állandóságot is. Az újonnan fellépő geológiai mozgások a folyókat újbóli alkal­mazkodásra késztetik. Megtörténhet az is, hogy nagy területre kiterjedő szerkezeti mozgások nyomán a korábbi lefutással el­lenkező irányba kényszerülnek. Ezekre a radikális változásokra talán az Amazonas nyújtja a legjobb példát. Bár mai vonalvezetésének alapjai egészen az óidőig vezethetők vissza, a földtörténet során ké­regmozgások többször is módosították a hatalmas folyam életét. Az egykori Gond­A tibeti folyócsomózódásokat a párhuzamos redők- be vágódó folyamóriások hozták létre vána-föld vizeit levezető ös-Amazonas még nyugat felé, a Csendes-óceán irányába haladt. A Gondvána szétdarabolódását, majd az Andok felgyűrődését követően az Amazonas-medencében hatalmas kiterje­désű édesvizű tó duzzadt föl. Az Amazo- nas-tó vize csak az egész Dél-Amerikára ki­terjedő, kelet felé történt kibillenést köve­tően talált utat magának a Brazil- és a Gua- yanai-felföld sziklabástyái között az Atlan­ti-óceán irányába. A jelenlegi Amazonas- medence aljzatában sok helyütt megtalálha­tók az egykori beltó vízszintesen lerakodott üledékei. Völgyfejlődés ferdén kibillent réteglépcsővidcken (W. M. Davis és W. Wundt nyomán) 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom