Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
III. Forradalmi események a folyók életében
Tektonikus völgyek típusai (A. Wechmann nyomán). 1 = teknő alakú; 2 = nyereg völgy; 3 — vetődés menti; 4 = árkos vetődés; S = sasbérc; Á = árok; L = lépcsős leszakadás; R = féloldalasán kibillent rög; 5 = kőzethatáron létrejött völgy A Nílus középső szakaszán a hatalmas S-kanyarok helyét szerkezeti vonalak jelölték ki A szerkezettel ellentétes és átöröklött völgyek Az előbbiekben felsorolt példák alapján azonban ne gondoljuk azt, hogy minden folyó az általános lejtéshez igazodik vagy szerkezeti vonalakat követ. A kezdet kezdetén, amikor a földtörténet korai időszakaiban létrejött a víz körforgása, még valóban ez volt a helyzet. Az évmilliók során azonban a völgyek fejlődése egyre sokrétűbb, bonyolultabb lett. Egyrészt — mint láttuk — találunk folyókat, amelyek egy bizonyos szakaszon szerkezeti folyamatokhoz, például harmadidőszaki árokképződéshez igazodnak. Másoknál viszont a földtani szerkezettől független vagy azzal éppen ellentétes völgyfejlődést, völgyformálást figyelhetünk meg. Ennek oka, hogy a mederben áramló víz - minél erősebb az esése, vagy minél nagyobb a vízhozama - igencsak „ragaszkodik” az egyszer már fölvett irányhoz. A völgy fejlődésében tehát-ilyen esetben — a víz eróziója játszik főszerepet. A folyóknak, a fát vágó asztaloshoz hasonlóan, aki egyaránt szoríthatja a fát a fűrészhez vagy a fűrészt a fához, két lehetőségük van a völgymélyítésre. Az egyik esetben csupán a folyó mélyítő eróziója játszik szerepet, a másikban viszont szóhoz jut a völgy egy bizonyos szakaszán végbemenő tektonikus emelkedés is. A bevágódás 78
