Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
III. Forradalmi események a folyók életében
III. Forradalmi események a folyók életében A folyók forrásuktól a torkolatig tartó útjukon, korukra, „érettségükre” jellemző, különböző szakaszokon haladnak keresztül. A mélyítő erózióhoz fiatalos erő szükséges, a hegyeket elhordó erő a vízfolyások alsó szakaszán többnyire feltöltő, elegyengető tevékenységgé szelídül. A lehordás és feltöltés a szárazföldek legfontosabb felszín- formáló erőit jelentik. A folyók megszokott, a lepusztítás és a felhalmozás ritmusából álló életét néha külső tényezők alaposan megváltoztatják. Az élőlényektől eltérően visszatérhetnek akár egy korábbi fejlődési állapotukhoz is. A vízfolyások fejlődése szorosan összefügg az adott időszak földtani folyamataival. A Föld belső erői által irányított tektonikai mozgások és a külső erőkre ható éghajlat- változások egyaránt megbontják egyensúlyukat. A földtani múlt forradalmi eseményei a folyók életében is éles határvonalat jelentenek. A korábbi időszakokból származó maradványformák, a különböző jellegű feltöltések, a teraszok és a szárazvölgyek mind fontos adatokat szolgáltatnak a kutatók számára a földtani változások feltárásához. A folyóvízi formák azonban csak a viszonylag fiatal földtörténeti múltról, az újharmad- időszakról és a pleisztocén korról tanúskodnak közvetlenül. Azonban a jégkor éghajlatváltozásai, az Eurázsiai-hegységrendszer kiemelkedése és a Föld idősebb területeit tagoló, mélyre ható törések révén a folyók életében e rövid, a földtani órán csak percekkel, másodpercekkel mérhető idő alatt is óriási változások mentek végbe. Amióta a folyók megjelentek Földünkön, állandóan ki vannak téve azoknak a hatásoknak, amelyeket a kéreg emelkedő és süllyedő mozgásai, a tengerek előrenyomulása és visszahúzódása, a kontinens- és a pólusvándorlás, a nedvesebb és szárazabb, melegebb és hűvösebb éghajlati periódusok váltanak ki. Mindezek az események közvetlenül befolyásolják a folyók életében fontos szerepet játszó mederesés viszony okát, a vízmennyiséget, az eróziós erőt stb... Ezek nyomán pedig megváltozik a folyórendszerek alaprajza és végső soron az általuk is alakított tájak arculata. Minél messzebbre nyúlunk vissza a földtörténetben, annál nehezebb az egykori vízfolyások rekonstruálása. A földtani múlt korai szakaszainak lefolyási viszonyairól csak a nagy kiterjedésű tektonikai szerkezetek, az üledékek összetétele és településviszonyai, valamint néhány őslénytani maradvány alapján alkothatunk hozzávetőleges képet. A legtöbb támpontot a tengerek partközeli sávjában lerakodott folyóvízi üledékek vizsgálata nyújtja. Ezek a lerakódások, az egykori szárazulatokkal együtt, elsüllyedő folyamokról is adatokat szolgáltatnak. A korábbi földtani időszakok vízrajzi viszo72
