Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
II. Völgyképző folyók
Szurdokvölgy leegyszerűsített rajza az örvényüstök nyomaival (H. Lautcnsach nyomán) völgyről völgyre változnak. Vulkáni területeken például gyakori, hogy puhább kőzetek közé keményebb, ellenállóbb rétegek települnek. A völgyfejlődés, illetve a lejtők pusztulása során ezek meredek szirtekként magasodnak lazább kőzetű környezetük vagy éppen sziklazátonyként a víz fölé. Amennyiben a folyó gyorsan mélyíti völgyét, ez egyben igen meredek lejtőket is eredményez. Nedves területeken elsősorban ott találhatunk meredek falú szűk völgyeket, ahol a hatékony mélyítő erózió állé— kony, kemény kőzettel párosul. Ilyen esetekben akár függőleges falak is kialakulhatnak. A mesedek falú szűk völgyek tehát nem korlátozódnak csupán a száraz éghajlatú területekre, bár ott a legjellemzőbbek. A vad hegyi patakok völgyei, amelyek mélyén tajtékzó, örvénylő vizek zúgnak, turisták ezreit vonzzák. A szűk hasadékok falában, több méterrel a jelenlegi vízszint fölött, még felismerhetők az egykori örvényüstök mélyedései, amelyek a völgytalp korábbi magasságát is jelezhetik. A szűk völgyet szitáló vízpermet és pára tölti be. Ahol a meder mellett már egy ösvény sem fér cl, az utat a sziklafalba vájták, vagy pedig a sziklába erősített pallókon vezetik. Ha a folyónak és a csapadékvíznek elegendő ideje van a lejtők formálására, a szurdokok előbb-utóbb tágasabb, ferde lejtőkkel határolt völgyekké nyílnak szét. És mégis — nedves éghajlatú területen is — számos meredek oldalú völgyet találunk. Ezek legtöbbször homokkőbe, illetve mészkőbe vágódtak. Mindkét üledékes kőzet tömör, összeálló, a magmatikus kőzetek keménységét azonban nem érik el. Közös jellemzőjük viszont, hogy — a homokkő hézagain, a mészkő pedig repedésein keresztül - az átlagosnál nagyobb mértékben átengedik, szinte magukba szívják a vizet. Ezért a felületükre hulló csapadékvíz nem a felszínen, hanem felszín alatti járatokon keresztül folyik le. A lejtők lepusztulása tehát még nedves éghajlaton is a száraz területek jellegzetességeit mutatja. Emiatt övezik szinte függőleges homokkőfalak a Cseh-, illetve a Szász-Svájc területét átszelő Elbát, meredek mészkőlejtők a Békás-szorost a Keleti- Kárpátokban. Földünk néhány területén, mint például Különböző völgytípusok keresztmetszetei: I = hasa- dék (sikátorvölgy); II = szurdok; III = V alakú völgy; IV = kanyonvölgy; V = mélyre vágódott talpas völgy; VI — teknő alakú völgy; VII = folyóteraszok (folyópárkányok); SZ = sziklaterasz; K = kavicsterasz (egy korábbi völgytalp folyóvízi kavicsával fedve). A szaggatott vonalak a korábbi völgysíkok helyét jelzik 69
