Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
II. Völgyképző folyók
Eltérő ellenállóképességű kőzetsávok hatása a völgylejtők fejlődésére. A kemény kőzetsávok réteglépcsőként maradnak vissza, a kemény fedőréteg tábla-, illetve táblás szigethegyeket alkot (R. Kettner ábrájának felhasználásával) a Türingiai-medencében, a Párizsi-medencében vagy Dél-Angliában, nagy vastagságban települt, különböző ellenállóképességű kőzetekből álló középidei üledéksorozatra bukkanhatunk. Ahol az ezeket átszelő folyók homokkő- és mészkőrétegeket réseinek át, a lejtők meredekek, ahol agyagos, márgás képződményeket harántolnak, jóval menedékesebbek. A lejtők — egyben a földtani szerkezetet is feltáró — lépcsőzetessége tehát a kőzetminőségre vezethető vissza. Hegységeketfelemésztő'folyók A jelentős vízmennyiségű és esésű folyók völgyük egy bizonyos szakaszáról a magasabb térszínekről érkező, illetve a helyben képződött hordalékot hiánytalanul elszállítják. Ilyen eróziós tevékenység, illetve szállítóképesség mellett nem alakulhat ki terjedelmesebb ártér. A felsőszakasz jellegű, V alakú völgyek talpát teljes egészében a meder foglalja el. A meder fala és a völgyoldal szinte összefüggő egységet alkot. Ez a keresztmetszet jellemzi tehát a felsőszakasz jellegű, bevágódó völgyeket. A középsőszakasz-jellegen változnak az erózió és a szállítás körülményei, mint említettük, a folyó egyensúlyi állapotba jut. A sodorvonal mentén még erodál, a meder többi részén azonban már feltöltő tevékenységet folytat. A völgy talpán egyre szélesedő feltöltött sík jelenik meg. A V alakú keresztmetszet lassanként talpas, teknő alakúvá \ __/ formálódik. A z alsószakasz-jelleget kísérő tágas, feltöltött síkságokon már egyértelműen a felhalmozás uralkodik. A völgy lejtői jelentősebb megtörés nélkül folytatódnak a vízsebesség csökkenése és a mindinkább vastagodó feltöltés eredményeként egyre szélesedő síkság szintjében. Végső soron a patakok, folyók, folyamok lepusztító és feltöltő tevékenységének eredményeként hatalmas kiteijedésű, enyhén hullámos síkok, elegyengetett felszínek jönnek létre. Ehhez természetesen évmilliókra van szükség, de így egyengetődtek el a karbon időszakban, a mintegy 350-250 millió éve képződött Variszkuszi-hegység- rendszer tagjai, és ezt a folyamatot figyelhetjük meg ma a fiatalabb, alpi, kárpáti hegységekben. J. Stiny és A. Wechmann számításai szerint a Közép-európai-síkvidék folyóinak a Rajnának Bonn fölött a Reussnak a Vierwaldstátti-tó fölött a Dunának Bécs fölött a Rábának Feldbach fölött magashegységi folyóknak 164 000 évre; 30 000 évre; 55 000 évre; 15-16 000 évre; 9 700 évre; 3-4000 évre van szükségük ahhoz, hogy vízgyűjtő területüket egy méterrel alacsonyítsák. 70
