Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
II. Völgyképző folyók
Sebességeloszlás a Duna nagymarosi szelvényében (az 1695-ös folyamkilométernél 1954. augusztus 26-án végzett mérések eredményei). Fent: az azonos sebességű víztömegek izovonalai (cm/s). Alul: az egyes függésekben mért sebességeloszlás (Lászlóffy W. nyomán) Ez a jelenség okozza — a vízjárás változásait követve — a vízfelszín alakváltozását. Árvíz esetén a folyó közepén, pontosabban a legnagyobb sebességű szakaszon áramlik a legtöbb víz. Emiatt a víztükör kissé feldomborodik. Amikor a hozam visszaesik, a folyó közepén több víz folyik le, mint a peremeken. A víztükör ennek következtében, mint egy lapos esőcsatorna, enyhén homorúan lejt a partok felől a folyó közepe felé. Jelentős vízjárás-ingadozású folyóknál így tetemes magasságkülönbségek is létrejöhetnek, a Mississippin értékük a 2 m-t is meghaladhatja. A legnagyobb sebességű pontok összekötésekor kirajzolódik a sodorvonal. A sodorvonal hatósugarába kerülő lebegtetett hordalékot messzire szállítja a folyó, és az, adott esetben, eljuthat a tengerig is. A meder alján görgetődő kavicsok viszont a sodorvonal áramán kívül haladnak, ami amúgy is lehatárolt mozgási lehetőségeiket tovább csökkenti. Mivel a meder oldalfalainak közelében a vízsebesség még alacsonyabb, előfordulhat, hogy a folyó a sodorvonal mentén még mélyíti medrét, azon kívül azonban már lerakja hordalékát (részleges felhalmozás). A sima falú, részarányos és merev, egyenes folyásirányú medrekben a sodorvonal a szimmetriatengelyt követi, a víztömeg pedig örvénymentes, párhuzamos rétegekben folyik lefelé. Ilyen szabályos, zavartalan mozgás azonban legfeljebb csatornázott medrekben fordulhat elő. Természetes medrekben a folyók vize újra és újra különféle, a lamináris áramlást gátló akadályokba ütközik. Gyors sodrású vizekben a mederfenéken fekvő sziklatömbök örvényáramokat kelthetnek. Ezek a felszínre emelkedve éles határvonalú, az úszók által rettegett víztölcséreket hozhatnak létre. A hídpillé- rek fölött és alatt vízszintes tengelyű örvények képződnek. A természetben nem találunk olyan folyómedret, amely mellé vonalzót illeszthetnénk. Minden folyóvíz, a legkisebb csermelytől a folyamóriásig, kanyarokat, hurkokat ír le. A folyók igen gyakran kanyarról kanyarra kígyóznak. Az egyszer kitérített víz tehetetlensége folytán most már a sodorvonal eltolódását, áttevődését irá— 60
