Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
I. A szárazföldek erei
víz (LNV, illetve LNQ) és a legkisebb (LKV, illetve LKQ) is. A vízépítő mérnökök biztonsági határként az elméletileg lehetséges legnagyobb vízhozamot, azaz az összes lehetséges, szélsőségesen nagy árvizek keltéséhez szükséges tényezők egyidejű fellépéséhez kötődő vízmennyiséget fogadják el. Ez a feltételezett érték természetesen messze felülmúlja az eddig észlelt legmagasabb árvíz szintjét. Amíg a kisvíz többnyire a szárazabb időszakok (kevesebb csapadék, gyengülő forrásvízhozam) vagy az alacsonyabb hőmérséklet (csökkenő gleccserolvadás, tovább megmaradó hótakaró, jégképződés a folyón) következménye, a nagyvíz a nedvesebb időszakokhoz kötődik. Az ár- és kisvizek kialakulása több tényező függvénye: a vízgyűjtő területen végbemenő időjárás-változások, majd az ezekhez igazodó vízhozamváltozások a vízfolyás alsó szakaszán csak bizonyos késéssel érzékelhetők. Az ár- és a kisvíz hullámszerűen halad a folyón lefelé. Minden árvíznek kimutatható a kezdete, csúcspontja és vége. Ha több árhullám követi egymást, ezek mintegy összegződve egymást erősíthetik. Az árvizek két fő fajtáját különíthetjük el: a tartós, bőséges csapadékból, valamint a hó- és jégolvadásból származó áradó, illetve a különböző jellegű mederelgátolásból, dugulásból adódó visszaduzzadó árvizeket. Ez utóbbiakat összetorlódó jégtáblák, fatörzsek éppúgy okozhatják, mint a lefolyást gátló dagályhullámok vagy a torkolati öblökben tomboló és a partra is kicsapó tengeri viharok. A főfolyó áradó árvize fékezheti a mellékág beömlését, és így azon visszaduzzadó árvizet hozhat létre. A vízhozam bizonyos értékű csökkenése vagy növekedése a különböző folyásszakaszon eltérő nagyságú vízszintingadozást okoz. A visszaduzzadó árvíz, a már említett okaitól függetlenül, a meder keresztmetszetétől függ. A vízállás ingadozása szorosokban, valamint mellékfolyók torkolata alatt az átlagosnál erősebb. Széles, sok ágra bomló szakaszon annál gyengébb. A Duna vízszintingadozásának felső határa például átlagosan 7 és 9 m között van. A Greini- szorosban azonban 15 m-es, Passaunál pedig, ahol a Duna és az ínn hullámai találkoznak, 13 m-es ingadozásokat is följegyeztek. Viszont a Pozsony alatti, sok ágra homló szakaszon az ingadozás értéke csak 5 m. Látványos az árvíz szélességben történő kiterjedése is. A Román-alföldön, a folyó bal partján 5-10 km-es szélességben öntik el a földeket. A Duna-delta szigetvilágában az ingadozás mértéke még tovább csökken, a sulinai torkolatnál mindössze 148 cm-es. Síkságon tehát az árvíz magassága egyre kisebb, viszont egyre nagyobb területet önt el. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az egyre kisebb szintingadozás lefelé haladva A Nílus a jövevényfolyók jellegzetes példája. Az At- bara torkolata alatt, 2700 km-es sivatagi szakaszán már nem táplálják újabb mellékfolyók 29