Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
I. A szárazföldek erei
A Duna legnagyobb megfigyelt vízszintingadozásainak mértéke. A legnagyobb árvizek magassága Ulm és Sulina között (Lászlóffy W. nyomán) egyre nagyobb vízmennyiség mellett jön létre! Az említett különböző vízszintmagasságok már azonos vízhozam mellett is fellépnek. Az árvizek a szorosokban és azok fölött kifejezetten visszaduzzadnak. Nem véletlen, hogy a legalacsonyabb és a legmagasabb vízállás közötti legnagyobb ingadozást éppen a szorosokban mérik. A Jangce Jicsang fölötti szorosaiban ez a különbség 60 m, a Fújta tó-szorosban 80 m-nél is több. A vízfolyáson épített tárolók viszont éppen kiegyenlítő hatásúak. A Szent Lőrinc-folyó vízjárása, a Nagy-tavak víztömegének köszönhetően, alig mutat kilengéseket. A Bo- den-tó a nyári árvizek jelentős részét visszatartja, és csak lassan „adagolja” tovább. A Rajna vízhozamának szélső értékei ennek megfelelően a tóba való ömlésnél még 80:1, a kifolyásnál már csak 10:1 arányt mutatnak. Még nagyszerűbb természetes tárolómedencéket találunk a Jangce mentén, a Tungting- és a Pojangi-tavat. Medrük a téli kisvízkor szinte teljesen kiszárad, csupán néhány kisebb patak csordogál mélyükön. Részben meg is művelhetők. Nyáron azonban, amikor a Jangcén a téli vízszintnél 15-20 m-rel magasabb árhullám vonul le, ez a gátként magasodó vízfal fékezi a jobb oldali mellékágak lefolyását, és a télire kiszáradó Tungting-tó most a Bo- den-tó területének tízszeresére növekszik. Hasonló szerepet tölt be a Fehér-Nílus mentén Dél-Szudánban a Sudd hatalmas mocsárvidéke. A Fehér-Nílus víztömege ott 60 000 km2 nagyságú, tündérrózsákkal, papiruszcserjékkel és más vízinövényekkel fedett térszínre teged szét. Annak ellenére, hogy itt a Fehér-Nílus vizének jelentős része elpárolog, és éves átlagban csak az Etióp-magasföldön eredő Kék-Nílus víz- mennyiségének felét szállítja a folyam alsó szakasza felé, mégis a Sudd-mocsarak kiegyenlítő hatásának köszönhető, hogy 30
