Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
VIII. Megzabolázott folyók
A római Rajna-flotta borszállító hajója. Egy római sírkövön található ábrázolás alapján készített másolat. Jelenleg a trieri Német Bormúzeumban látható (A. Hochheimer nyomán) Sok modem országút és vasútvonal is szorosan a folyók mentén halad. Főleg a szűk, de a hegységek területén még így is a legjobb átkelést biztosító áttöréses völgyekben, mint a Rajna mentén Oppenheim alatt, sűrűsödnek a különféle közlekedési útvonalak. Az országutat és a vasúti pályát sok helyen a meredeken leszakadó, alagutakkal átlyuggatott parti sziklákba robbantják. A folyók és a hajók nagyságrendi viszonyát a hajózhatóság fogalmával fejezhetjük ki. Ez bizonyos fokig az egyes folyók adottságaitól függ, de megfelelő hajótípusok kiválasztásával, célszerű navigálási módszerek alkalmazásával, újabban pedig különféle mederkorrekciókkal az ember módosíthatja ennek értékét. Sok olyan régi hajótípust ismerünk, amelyeket kifejezetten egy-egy folyó adottságaihoz igazodva alakítottak ki. A szállítandó áruk mennyisége nagyobb hajók építését nem tette szükségessé - sok hajózó nép technikai színvonala pedig lehetővé. Ezenkívül, mivel az árut kisebb és nehezebben hajózható folyókon is vízen szállították, a hajók méreteit olyan határok között tartották, amelyek még a legbonyolultabb szakaszokon is biztos manőverezést tettek lehetővé. így néhány, régen hajózhatónak minősített folyó a mai teherhajók számára már járhatatlannak bizonyul. A folyami hajókat úgy alakították ki, hogy adott esetben a partra húzhassák vagy görgőkön vontathassák őket. így kerülték ki a sekélyebb szakaszokat, a vízeséseket, zu- hatagokat, és így jutottak át egy másik folyó területére is. Az orosz nyelvben voloki- nak nevezték azokat a helyeket, ahol, amikor az északorosz erdőségeket még csak ví- ziúton lehetett átszelni, a csónakokat átvontatták a Volga, a Dnyeper és a Nyugati- Dvina alacsony vízválasztóján. A voloki dél-amerikai megfelelője a varadero. A mederben megbúvó homokpadok, sziklaszirtek, zátonyok, a zuhatagok mindmegannyi veszélyt jelentettek a hajók számára. Éppen ezért kis merülésű és könnyen kormányozható hajókra volt szükség. Néhány folyón azonban még a tutajok is mélymerülésű alkotmánynak számítottak. A Tigris zuhatagos szakaszain a tutajosok a rostélyszerűen egymásra rakott nyárfatörzsek alá 50 vagy akár 200 felfújt birkabőrt helyeztek, hogy a tutajt minél jobban a víz színe fölé emeljék. Az így megmagasított tutaj könnyedén átjutott az örvényeken, és azt is nagyobb károk nélkül vészelte át, ha megfeneklett. A szabályozás előtti, homokpadoktól hemzsegő Mississippin közlekedő gőzhajókat is csak az mentette meg a megfenekléstől, hogy alig merültek a vízszint alá. Ezt a célt szolgálták az amúgy is lapos fenekű hajók oldalán vagy farán elhelyezett, jellegzetes hatalmas lapátkerekek, és az is, hogy a hajókat könnyű faanyagból építették. Igaz viszont, hogy a fából épített hajók a gyakori 187
