Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
I. A szárazföldek erei
A vízhálózat Minden jelentős folyóba forrása és torkolata között számos vízfolyás ömlik. A fő- és a különböző rendű mellékfolyók sajátos ágas rajzolatot alkotnak. Az egy folyóban egyesülő vízfolyások összességét folyórendszemek nevezzük. Amennyiben az elszivárgás és a párolgás nem kerül túlsúlyba, minden összefolyással növekszik a folyók víztömege. így nőnek a csermelyekből patakok, a patakokból folyók, a folyókból folyamok. A jelentős folyók találkozásai a vízfolyások nevezetes pontjai. A Dunát például négy mellékfolyó uralja, közép vízhozamuk nagyságának sorrendjében: a Száva, a Tisza, az Inn és a Dráva. A Passaunál egyesülő Inn és Duna közül még az előbbi szállít több vizet, de a másik három mellékfolyó is jelentős mértékben gyarapítja a Duna víz- mennyiségét. A Száva 46, a Tisza 34, a Dráva 29%-kal növeli a Duna közepes évi víz- szállítását. A folyótalálkozások helye mindössze a partvonalak összefonódását jelenti. A folyók vize többnyire csak lejjebb keveredik össze, sőt sokszor közös mederben ugyan, de továbbra is külön-külön, szinte egymás mellett haladnak. Ez különösen akkor látványos, ha az egyesülő két vízfolyás eltérő jellegű, színű és mennyiségű hordalékot 18
