Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Halászat - Halastavak műszaki berendezése

alja nyúlik be a földtöltésbe. Az "orros" aknának pedig elöl rézsűé toldaléka van, ezáltal az akna nagyrésze a töltésbe kerül.

Az "orros" aknát főleg csatornából történő oldalirányú vízkivételhez alkalmazzák, ez ugyanis a csatorna átfolyási szelvényét csak kis mértékben szűkíti. Magas aknája zsilipeknél is célszerű alkalmazni, mivel alapozása biztosabb, mint a szabadonálló aknáé, valamint a kezelő hid hossza is jelentékenyen rövidebb, esetleg el is hagyható. Az aknák is egyrétegű vasalással készíthetők. Az aknákat lehetőleg három horonnyal kell tervezni. A külső horonyba a halrácsok helyezhetők, amelyek legegyszerűbben szög- vaskeretből és gömbvasszálakból hegesztéssel készíthetők.

A halrács feladata, hogy egyrészt a tápvizet megszűrje a szeméthalaktól, másrészt, hogy a tóban levő halak elszökését megakadályozza. A halrácsok réstávolsága általában 2 cm, ennél sűrűbbet csak az ivató tavaknál szokás alkalmazni. A két belső horonyba felhúzó kampókkal ellátott fa-zárópallók kerülnek. A pallók közét száraz trágyával stb.-vel szokták kitölteni, ami a pallók közti rések eltömésével jó vizelzárást biztosit. Igen célszerű a hornyokat fémlemezzel vagy "U" vassal kibélelni.

Azoknál a zsilipeknél, amelyeknél kétirányú vízátfolyás lehetséges (pl. amelyeken táplálják és le is csapolják a tavat) a cső mindkét végén szokás aknát épiteni. Megoldható esetleg egy aknával, nely a töltés-testben középen helyezhető el. Utóbbi esetben az akna méreteinek megállapításánál tekintettel kell lenni arra, hogy az elzárópallók és az akna fala között mindkét irányban a zsilip vizvezetöképességének megfelelő (0,8 d) távolság meglegyen.

A lehalászásoknál nagytömegű halat kell a tó fenekéről a töltésre felszállítani. Az átázott, csúszós, meredek rézsűoldalon ez igen nehéz muhkát jelent, ezért célszerű a zsilipek mellett a halágyhoz vezető lépcsőt épiteni, amely nagymértékben megkönnyíti a lehalászást.

A teleltető-tápzslllpnek a többi tápláló barátzsillpektől eltérő feladatot kell megoldania. Ugyanis a teleltető üzeme alatt (télen) csaknem állandó, viszonylag kis vízmennyiséget kell a te- leltetőkbe vezetni.

A teleltető tápvizének minél több oxigént kell tartalmaznia, amint erre már egy korábbi fejezetben is rámutattunk. A tápvíz- 395 -