Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Víztározás - A víztározók méretezése

a görbék I típusa a mély völgyekben elhelyezett víztárolókat jellemzi;

a III görbe-típus a lankás völgyekben levő tározóknak felel meg;

a II görbe-típus közbülső helyzetet foglal el.

Ha megvan a víztározó befogadóképességét (és viztükörfelüle- tét)a feltöltés függvényében ábrázoló görbe, akkor meg lehet állapítani a tározó feltöltésének tervbe vett normális szintjét.

Ezt a szintet úgy kell megállapítani, hogy

1. a víztároló megfelelő befogadóképessége ne legyen kisebb a meghatározott térfogat szükségletnél;

2. ne kerüljenek viz alá értékes termőföldek;

3. legyen a víztárolóban kellő nagyságú holttér a hordalékok lerakódására;

4. a viz szintje ne kerüljön repedéses és vízáteresztő kőzetréteg fölé;

5» legyen alkalmas hely a vizleeresztőberendezésnek.

A víztároló feltöltési szintje (107. ábra): H+a + h = A +

+ LI + h, ahol H - a gát alapozási szintje; a - a holttér legnagyobb magassága; h - a legnagyobb hasznos feltöltési mélység a gát oldalán; A - a gravitációsan öntözhető terület legmagasabb pontja; LI - a főcsatorna meddő szakaszának esésvesztesége.

U+Q+h - A + U+h

Minél alacsonyabb a H szint, annál nagyobb lehet h értéke, tehát nagyobb lehet a tároló térfogata, de annál kisebb a gravitációsan öntözhető terület és Így nagyobb a gépi vizemeléssel öntözendő terület.- 455 -