Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
Víztározás - A víztározók méretezése
(?) * (3) + (6 - V) (a zárójelekben a táblázatbeli oszlopok számai vannak). Ha az öntözési idény kezdetére a víztároló nem telt meg a teljes V befogadóképességig, akkor abban az évben nem lehet az egész területet elöl' is szerint öntözni. Az öntözhető terület nagyságát következőképpen számítják kis a tárolóban az öntözésidény kezdetéig felgyűlt viztérfogatból kivonják a holt térfogatot, a vízellátásra szolgáló fogyasztást, az öntözési idény alatt előálló vízveszteségeket, és a medencének ilymódon kapott vízkészletét elosztják a szóbsn forgó évre felvett öntözési norma bruttó értékével. Az öntözési idényben fellépő veszteségeket a közepes víztükör alapján lehet megállapítani, vagyis abból, mely középütt van az idényeleji medenceteltség és a holttér víztükre között. A (ll) vízveszteségeket hónapról hónapra egyrészt ama viztükör alapján állapítják meg, mely a víztároló hóeleji teltségének felel meg, másrészt az illető hónapban fellépő veszteségek intenzitásából. A víztározó befogadó képessége 106. ábra nyálból és fekvéséből kiindulva rületének részletes szintezése alapján megszerkesztik a térfogat és a vízfelület grafikonját a gátnál mért vízmélység függvényében. A hóvégi (17) vizmarad- vány úgy adódik, hogy a hóeleji viztérfogathoz hozzáadják a beomlott, és kivonják a leengedett vízmennyiséget, a havi fogyasztást és veszteségeket, azaz (17) = (3) + (6) - (7) - - (16). A hóvégi vizmaradvány adja a víztároló készletét a következő hónap elején és ezért mindjárt be is vezetik a (3) oszlop megfelelő sorába. A tárolómedence lehetséges befogadóképességének és viztükörfelületének megállapítása a terep domborzati viszo- ugy történik, hogy a tároló teViztározók térfogat-görbéinek szokásos alakját a 106. ábrán látjuk, ahol:- 454
