Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai

sebb gyökérzetet fejlesszen, mely majd a fő transzspirációs időszakban jobban ki tudja elégíteni a maximális vízfelvétel igényét. Ekkor már természetesen nem indokolt az öntözővízzel való takarékosság.

Hasonlóan lehet, sőt indokolt takarékoskodni az öntözővízzel a növény vízellátásra kevésbé érzékeny fejlődési szakaszaiban, de bőséges vízellátásban kell részesíteni az ún. kritikus vagy érzékeny fejlődési stádiumaiban.

1.29.6 Az öntözés hatása a talajra

Az öntözés — mint mesterséges beavatkozás a talaj életébe — természetesen befolyásolja is azt. Az öntözés hatása a talajra azonban nem egyforma és nem egységes. Bizonyos esetekben hatása negatív, vagy negatív lehet, míg más esetekben kifejezetten hasznos.

E bonyolult kérdéskomplexum teljes feltárása nem lehet e kézikönyv feladata, s így csupán néhány fontosabb jelenségre szeretnénk a figyelmet felhívni.

Az öntözés hatására általában romlik a talaj szerkezete, a talajmorzsák egy része szétesik, a talaj „összeiszapolódik”, tömöttebbé válik. Mindez azonban erősen függvénye a talajnak, az öntözési módnak és magának az öntözés végrehajtásának is. Általában minél kötöttebb a talaj és minél inkább közeledünk az árasztás felé (míg esőztető öntözésnél minél nagyobb az öntözés intenzitása) annál inkább jelentkezik az öntözés talajtömörítő hatása. Ez egyúttal megadja az ellene való védekezés alapjainak szempontjait is.

Mindezeken felül agrotechnikai eszközökkel is védekezhetünk a káros hatások ellen. A talaj szervesanyag-tartalmának, illetve az aktív humusznak növelése alapvetően tudja növelni a talaj morzsás szerkezetének kialakítását, s így egyik leghatásosabb eszközünk a talajszerkezet leromlása ellen. Felgyújtott tarló tehát öntözött területen különösen nem lehet kívánatos agrotechnikai módszer.

Az időszakosan mélyebb lazítás és rendszeres, de okszerű talajpor- hanyítás, azaz megfelelő talajművelés szintén hatásos eszköz a talaj ösz- szeiszapolódása, tömődése ellen.

Mészben szegény talajoknál a rendszeres kis adagú meszezés szintén kiváló eszköz a jó talaj szerkezet kialakítására és fenntartására az egyszeri nagy adagú meszezésen túl is. (Ezzel azonban nagyon óvatosan kell bánni, mert a felesleges aktív mész — kalcium-hidroxiddá alakulva — a talajt alkotó ásványokat elbonthatja. — A szerkesztő megjegyzése.)

Megfelelő vetésszerkezet kialakítása, gondos vetésváltás, melyben helyet kapnak talajjavító növények is, szintén hatékony eszköze lehet a talajtermelékenység fokozását célul tűző tevékenységünknek.

Nem kell azonban csupán az öntözés negatív hatásával számolni. Egyrészt e negatív hatása ellen a felsorolt módszerekkel eredményesen védekezhetünk, másrészt e hatás mértéke sem egyforma. Ugyanakkor azonban van az öntözésnek pozitív hatása is a talajra. A talaj felső művelt, aktív rétege nem szárad ki nyáron, tehát éppen akkor, amikor egyébként legkedvezőbb a talaj mikrobiológiai életének a feltétele. Megfelelő eszközök alkalmazása, és öntözés végrehajtása esetén optimális feltételeket teremthetünk a talaj mikroflórája és ezen keresztül a talaj „beérése” számára. Ennek szerepét, jelentőségét a gyakorló gazdák igen jól ismerik. E tény önmagában is van olyan jelentőségű, mint a negatív hatások.

Külön érdekessége e témának: a rizstelepek kérdése. A rendszeres és tartós árasztás a talajromlást tételezi fel. Ugyanakkor az is közismert a gyakorlatban, hogy rizstermesztés után olyan növények termelése is le77