Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.1 A növények vízigénye

1.18.1 Az ETP számítása Az öntözővízigény számításának első lépése az igényoldalnak, a le­vegő páraielvevő képességének a meghatározása, azaz az ETP kiszá­mítása. Számos hazai és külföldi módszer áll rendelkezésünkre, melyek elég nagy pontossággal és megközelítően egybehangzó eredményeket szolgál­tatnak. Míg a legrégibb formula a Blaney—Criddle-féle módszer empi­rikus és ezért csak az ahhoz közel álló klímafeltételek esetén alkalmaz­ható megfelelő eredménnyel, addig az újabbak már megfelelő elméleti alapra épülve sokkal inkább univerzális jelentőségűek. (Tűre, Bouchet, Penman, Thornthwaite stb.) Hazai körülményeink között beváltnak te­kinthetjük a magyar Antal Emánuel- és Dunay Sándor-féle módszert, valamint a francia Tűre módszerét. Dunay Sándor szerint E = f(W, s, E0), ahol E a potenciális evapotranszspiráció; W a párolgás számára rendelkezésre álló víz mennyisége; s a párologtató felszín (növény, talaj, víz) tulajdonsága; E0 a levegő párologtató képessége. Ha a párolgás számára állandó vízutánpótlásról gondoskodunk, vagyis a tározótér vízkészletének csökkenése nem befolyásolja a párolgást: E = f(s, E0), azaz a párolgás csak a felszíni tulajdonságoknak és a levegő párologtató képességének függvénye. A felszíni tulajdonságok azonban nagyszámú tényező (köztük számos nem fizikai tényező) figyelembevételét teszik szükségessé. Ennek elkerü­lése végett referencia-felszínként a vízfelszínt célszerű választani. Vízfel­szín esetén a tényezők közül kettő konstansnak tekinthető, mivel a víz állandóan rendelkezésre áll és a párologtató felszín maga a párolgó anyag, s így a vízfelszínről történő párolgás egyedül a levegő párologtató képességének a függvénye: E = f(E „). A szabad vízfelszín párolgásának alapműszeréül az „A” típusú pá­rolgásmérő kádat válaszották. Ha a levegő párologtató képességét az „A” kádból elpárolgó víz mennyiségével jellemezzük, akkor: Ea = HEg). A levegő párologtató képessége Feltételezés szerint a vízfelszín párolgása a levegő párologtató képes­sége a következő három tényezőtől függ: — a párolgáshoz szükséges energiától, — a légtér telítettségétől (vagyis párabefogadó képességétől), — a folyadékból kilépett molekulák elszállításától (vagyis az áram­lástól). A párolgáshoz szükséges energiát elsődlegesen a párologtató felszín hőmérsékletével jellemezhetjük. Az „A” típusú kádnál azonban a felszín hőmérséklete jól helyettesíthető a levegő hőmérsékletével (t). 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom