Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.1 A növények vízigénye

1.18.1 Az ETP számítása

Az öntözővízigény számításának első lépése az igényoldalnak, a levegő páraielvevő képességének a meghatározása, azaz az ETP kiszámítása.

Számos hazai és külföldi módszer áll rendelkezésünkre, melyek elég nagy pontossággal és megközelítően egybehangzó eredményeket szolgáltatnak. Míg a legrégibb formula a Blaney—Criddle-féle módszer empirikus és ezért csak az ahhoz közel álló klímafeltételek esetén alkalmazható megfelelő eredménnyel, addig az újabbak már megfelelő elméleti alapra épülve sokkal inkább univerzális jelentőségűek. (Tűre, Bouchet, Penman, Thornthwaite stb.) Hazai körülményeink között beváltnak tekinthetjük a magyar Antal Emánuel- és Dunay Sándor-féle módszert, valamint a francia Tűre módszerét.

Dunay Sándor szerint

E = f(W, s, E0),

ahol E a potenciális evapotranszspiráció;

W a párolgás számára rendelkezésre álló víz mennyisége; s a párologtató felszín (növény, talaj, víz) tulajdonsága;

E0 a levegő párologtató képessége.

Ha a párolgás számára állandó vízutánpótlásról gondoskodunk, vagyis a tározótér vízkészletének csökkenése nem befolyásolja a párolgást:

E = f(s, E0),

azaz a párolgás csak a felszíni tulajdonságoknak és a levegő párologtató képességének függvénye.

A felszíni tulajdonságok azonban nagyszámú tényező (köztük számos nem fizikai tényező) figyelembevételét teszik szükségessé. Ennek elkerülése végett referencia-felszínként a vízfelszínt célszerű választani. Vízfelszín esetén a tényezők közül kettő konstansnak tekinthető, mivel a víz állandóan rendelkezésre áll és a párologtató felszín maga a párolgó anyag, s így a vízfelszínről történő párolgás egyedül a levegő párologtató képességének a függvénye:

E = f(E „).

A szabad vízfelszín párolgásának alapműszeréül az „A” típusú párolgásmérő kádat válaszották. Ha a levegő párologtató képességét az „A” kádból elpárolgó víz mennyiségével jellemezzük, akkor:

Ea = HEg).

A levegő párologtató képessége

Feltételezés szerint a vízfelszín párolgása a levegő párologtató képessége a következő három tényezőtől függ:

— a párolgáshoz szükséges energiától,

— a légtér telítettségétől (vagyis párabefogadó képességétől),

— a folyadékból kilépett molekulák elszállításától (vagyis az áramlástól).

A párolgáshoz szükséges energiát elsődlegesen a párologtató felszín hőmérsékletével jellemezhetjük. Az „A” típusú kádnál azonban a felszín hőmérséklete jól helyettesíthető a levegő hőmérsékletével (t).

28