Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.1 A növények vízigénye
lehatolását. Így az öntözött növény még érzékenyebbé válhat a szárazságra, ha rendszeresen és folyamatosan nem öntözzük tovább. Mindezt maga a természet is bizonyítja: a hidrofita növények gyökérzete általában gyenge, de ugyanakkor bőséges levélzettel rendelkeznek. Ezzel szemben a xerofita (szárazságtűrő) növényeknek mindenkor mély és bőséges gyökérzetük van és ezzel párhuzamosan csökkentett pá- rolgású levélfelülettel rendelkeznek. Ez utóbbiaknál természetesen a gázcsere, a fotoszintézis mértéke csökkentett, s így vele együtt csökkentett a terméseredmény is. Mindezen jelenségek összefüggéseit az 1. ábrát mutatja be. 1.13 Vízgazdálkodási összefüggések a légkör és a növényzet között A növényzeten át vezető vízforgalomnak a transzspiráció a motorja. Ezt viszont a légkör vízfelvevő képessége szabályozza, amely a klímafeltételektől és a növénytakaró jellegétől függ. Potenciális evapotranszspiráció (ETP) A potenciális evapotranszspiráció alatt értjük azt a lehetséges maximális vízmennyiséget, melyet teljes fejlődésben levő és bőséges vízellátású növényzet, valamint ugyanott a nedves talaj együttesen elpárologtatnak (transzspiráció és evaporáció). A potenciális evapotranszspiráció (ETP) megfelel tehát annak az energiának, mely el tudja párologtatni ezt a maximálisan lehetséges víz- mennyiséget. Ez viszont erősen függ a terület földrajzi fekvésétől és egyéb klímaadottságobtól, a potenciális evaporációtól (EP), vagyis a levegő párafelvevő képességétől. Ennél többet a növényzet általában sem most. sem a jövőben sem tud majd párologtatni, de ezt is csak akkor, ha annak lehetősége a növény és talaj oldaláról biztosított (nedves talaj és maximális vízfogyasztást lehetővé tevő növényi fejlődésbeli állapot). Minden belépő energia képes vizet párologtatni, feltéve, hogy ez rendelkezésre áll. Ha nincs elég párologtatandó víz, az energia a hőmérséklet növekedését vonja maga után. A táblára jutó „energiának” két fő formája van: — a sugárzó energia (vertikális komponens), — advencio (szél; horizontális komponens). Az advencio hatása annál jelentősebb, minél kisebb és elszigeteltebb a tábla. (Pl. egy egyedül álló tenyészedényben a napi párolgás a táblában levőnek a háromszorosát is elérheti.) Valóságos vagy reális evapotranszspiráció (ETR) A valóságos vagy reális evapotranszspiráció az a vízmennyiség, melyet valamely növényzettel fedett terület ténylegesen elpárologtatott, bármilyen körülmények között volt is az. Ebből tehát az is következik, hogy az ETR kisebb vagy legfeljebb csak azonos lehet az ETP-vel; azaz ETR <: ETP. energia viz 2. ábra. A potenciális evapotranszspiráció összefüggései 18
