Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.1 A növények vízigénye
Az ETR kisebb, mint az ETP ha: — a talajban rendelkezésre álló vízkészlet elégtelen, s így a sztómák zárnak, azaz a növényzet az „aszály” állapotában van, — a talaj kielégítő nedvességállapota ellenére, ha az abszorpció elégtelen, mert: fejletlen a gyökérzet, túl alacsony a hőmérséklet, a gyökérzónában nincs elég levegő, — a növényzet párologtató felülete kicsi (nem fedi teljesen a talajt) vagy már vesztett aktivitásából (elöregedett, érés előtt álló növényzet, vagy betegségek esetén). Adott növényzet, adott fejlődési fázisában az ETR fogalmát bonthatjuk tovább: maximális az ETR, amikor a növény fejlődési állapotának megfelelő maximumot jelenti (ETM), illetve a valóságos (ETR), amikor az valamilyen okból kisebb, mint az ETM. fgy ezek összefüggése: ETR <: ETM < ETP. Az ETM képviseli tehát a tényleges növényi vízigényt. Az ETM és ETR esetleges nagyobb különbsége egy „aszály” állapotát jelzi, mely az ETM — ETR kifejezéssel jellemezhető. Optimális evapotranszspiráció (ETopt): a reális evapotranszspirációnak azok az értékei, amelyeknél a termés- eredmény a legnagyobb (ökológiai optimum), vagy a jövedelmezőség a legnagyobb (ökonómiai optimum). Az öntözőberendezések méretezésénél ez utóbbit célszerű alapul venni. Az evapotranszspirációs értékek összefüggései: ETP ;> ETM ^ ETopt Megjegyezzük, hogy valamennyi érték az év (sőt a nap) folyamán is erős változásnak van kitéve. 1.14 Vízgazdálkodási összefüggések a talaj és a növényzet között A csapadék vagy az öntözővíz időszakos megjelenése, valamint a folyamatos növényi vízigény között a talaj képezi azt a vízraktárt, mely e két ellentétes jelenség kiegyensúlyozását teszi lehetővé. A talaj szerepe tehát a növények vízellátásában alapvető fontosságú. A talaj hasznosítható vízkészlete A talaj szántóföldi vízkapacitása (VK) jelenti azt a maximális vízkészletet, melyet a talaj a gravitációs erővel szemben visszatartani képes. Ezt meghaladó vízmennyiség gyorsan leszívódik, vagy ha akadályozva van (vízzáró alsó talajréteg), akkor gyakran okoz növényi károsodást. Azaz a szántóföldi vízkapacitás feletti vízmennyiség felesleges sőt káros, és azt a növényzet felhasználni nem tudja. A talaj hasznos víztartalmának alsó határa a hervadáspontnál van, mely a 16 atmoszférás szívóerőnek, vagy másképpen kifejezve pF = 4,2 értéknek felel meg. Elméletileg tehát a talaj ezen hervadáspontnak megfelelő nedvességállapotig tud vizet juttatni a növényzetnek. 2* 19
