Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
Előszó
a hazai ipar megkezdte, továbbfejlesztésük a szovjet—magyar kétoldali műszaki-tudományos együttműködés keretében 6 éve folyik. A kézikönyv ezért az elmúlt 3 évtized legfontosabb eredményeit és tapasztalatait is be kívánja mutatni. Rendkívül nagy fejlődésen ment át a magyar mezőgazdaság is ez alatt a 3 évtized alatt: a jórészt kisüzemi gazdálkodást a nagyüzemi gazdálkodás váltotta fel, a szocialista nagyüzemek termelési színvonala és gépesítettsége évről évre nőtt, a legutóbbi években pedig már az iparszerű termelési rendszerek is tért hódítottak. Az öntözéses gazdálkodással ezért — mint a mezőgazdálkodás legfejlettebb formájával — nem lehetett ezekhez az átmenetekhez jól alkalmazkodni. Fokozta a nehézségeket, hogy a legutóbbi 11 éves időjárási periódus eltért az évszázados átlagtól: 1965—75 között egyetlen aszályos nyár sem volt, és csak négyben (az 1967., 1968., 1971. és 1974. években) volt a nyári hónapok csapadékösszege valamivel a sokévi átlag alatti, a hőmérséklet pedig e 11 év alatt a sokévi átlagnál lényegesen alacsonyabb volt nyáron. Az évszázados átlag szerint ugyanis Magyarországon 11 évből 2—3 aszályos, 3—4 száraz, 4—5 pedig csapadékban bő. így 1 évből 6—7-ben a csapadék az intenzív növénytermeléshez általában nem elegendő. A kézikönyv első két fejezete a mezőgazdasági és a műszaki alapismereteket foglalja össze. A következő két fejezet az öntözőművek tervezését, építését, üzemeltetését és fenntartását tárgyalja, követve a víz útját a főművektől az öntözött táblákig. Az ötödik és hatodik fejezet a szennyvízöntözés és a hígtrágyaöntözés kérdéseivel foglalkozik (mivel ezek az iparosodás gyorsulása és a nagy állattartó telepek megszaporodása miatt egyre nagyobb szerephez jutnak az öntözésben). Végül a hetedik fejezet az öntözés történetét, a világ és népgazdaságunk fejlődésében mutatkozó jelentőségét és gazdaságossági kérdéseit ismerteti. A kézikönyv elsősorban vízi- és agrármérnökök részére készült, de széles körű ismeretet nyújt az öntözésben foglalkoztatott többi szakembernek is. A könyv végén bő irodalmi felsorolás ad hasznos útbaigazítást azok számára, akik alaposabban kívánnak elmélyülni valamely részletkérdésben. Az elkövetkező évek nagy feladata a fejlesztések mellett a meglevő kapacitás 2/3-át kitevő, már jórészt elavult, nem nagyüzemi berendezések gyors ütemű korszerűsítése, illetve korszerű, nagyüzemi, gépi áttele- pítésű berendezésekkel való felcserélése, továbbá — de nem utolsósorban — a berendezések eddiginél jobb kihasználása. Ezekhez kíván segítséget nyújtani ez a kézikönyv is, amelyet valamennyi, öntözéssel foglalkozó és az öntözés iránt érdeklődő szakember figyelmébe ajánlok. Budapest, 1977. február hó. Budavári Kurt szerkesztő 14
