Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.1 A növények vízigénye
1. AZ ÖNTÖZŐGAZDÁLKODÁS alapismeretei 1.1 A NÖVÉNYEK VÍZIGÉNYE Az öntözés célja — annak ellenére, hogy mindenkor a talaj nedvességtartalmát gyarapítjuk vele — egyértelműen és kizárólagosan a termesztett növények gazdaságos termeléséhez szükséges vízmennyiség biztosítása. Az öntözéses gazdálkodás intenzív termelési forma, s így az öntözéses termelés színvonalának és ezzel együtt terméseredményének is lényegesen magasabbnak kell lennie, mint a szárazgazdálkodásénak. Az öntözés műszaki létesítményei hosszú élettartamúak, azokat úgy kell méretezni, hogy a termelés intenzitásának növekedése esetén is ki tudják majd elégíteni a megnövekedett igényeket. Ismernünk kell ezért mindenekelőtt az öntözött növények mai és későbben várható vízigényét ahhoz, hogy az öntözőműveket reálisan méretezhessük és világosan lássuk mindazokat a módokat és eszközöket, melyék a növényi vízigény kielégítését szolgálják. 1.11 A víz szerepe a növény életében A mezőgazdasági termelés alapfeltételei között a növények élétéhez szükséges víz az első helyet foglalja el. Nem véletlen, hogy ott, ahol a történelmi fejlődés során a nomád pásztorkodást felváltotta a szántóföldi termelés és a természetes csapadék mennyisége vagy megoszlása nem volt elégséges az igényelt mezőgazdasági termékek előállításához, ott már az ókorban is alkalmazták az öntözést. A víz a növényi élet alapja. A víz tölti ki a sejteket, de a víz végzi a benne oldott tápanyagok szállítását is. Csak megfelelő vízellátás mellett alakul ki a növényben az ún. turgornyomás, mely leegyszerűsítve azt jelenti, hogy — a sejtekben levő nedvesség elegendő lévén — a sejtek összessége (a növény) a rá jellemző életműködést és külső morfológiai képet mutat. Elégtelen vízellátás esetén ez a turgornyomás csökken, a növény levelei hervadnak, sodródnak: így is jelzik az életműködésükhöz feltétlenül szükséges víz részleges hiányát. Nagyobb fokú vagy tartósabb vízhiány már olyan irreverzibilis biológiai károsodáshoz vezet, melyet egy későbbiekben elvégzett öntözés sem képes már helyrehozni, megváltoztatni: a növény elpusztul. A növény testében levő víz tehát az élet záloga. Mégsem ez teszi ki a növényi vízfogyasztás többségét; sőt ez az összes növényi vízigénynek csupán egy kis töredéke. Éppen ezért a növény vízigényszámítása során ezt a vízmennyiséget nem is szoktuk figyelembe venni, még a nagy nedvességtartalommal betakarított növények esetén sem (mint pl. a répa, zöldtakarmányok stb.). A növényi vízfogyasztás túlnyomó többségét a növények párologtatása képezi. A gyökéren keresztül a talajból felvett vizet a növény a le15
