Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.7. Szőlők és gyümölcsösök öntözése
nehézséget, ha a legelő nincs messze az istállótól, és a jószág oda rendszeresen visszahajtható. Csak nagyobb távolság esetén indokolt fejőállást, etetőhelyet kitelepíteni. Egy-egy állatfaj vagy állatcsoport nyári takarmányozásának legeltetéssel történő megoldása csökkenti a főtakarmánytermő területet és azon csak a télire tárolandó takarmányok állítandók elő. Ez további üzemi egyszerűsítést és előnyöket jelent. A legelőöntözések statisztikai adatainak folyamatos és állandó emelkedése bizonyítja, hogy az előbb felsorolt előnyök nem véltek, nemcsak hellyel-közzel jelentkezők, hanem általánosan érvényesülök. Nem véletlen tehát, hogy 1974-ben a tényleges öntözésnek 21,2%-a rét-legelő volt. Nincs rá statisztika, de közismert tény, hogy a legelőt minden évben rendszeresen megöntözik gazdaságaink függetlenül attól, hogy esős vagy száraz évről van-e szó, illetőleg hogy minden évben a legelő kapja viszonylag a legtöbb vizet, természetesen az időjárás függvényében. Joggal remélhető ezért, hogy a legelőöntözések töretlen fejlődése a jövőben is folytatódni fog. 1.7 SZŐLŐK ÉS GYÜMÖLCSÖSÖK ÖNTÖZÉSE 1.71 A szőlő- és gyümölcsösöntözés területe, fejlődése Mind a szőlő, mind pedig a gyümölcsösök költséges beruházással létrehozott ültetvények. Élettartamuk hosszú, termelési költségük és termelési értékük pedig magas. Kifejezetten intenzív kultúrák, melyek joggal igénylik az öntözést, nemcsak annak termésnövelő hatása miatt, hanem a termésbiztonság fokozása és a minőség javítása érdekében is. Ha figyelembe vesszük, hogy egy hektár szőlő vagy gyümölcsös telepítési költsége termőrefordulásig 80—140 000 Ft, és ugyanakkor a termő ültetvény évi bruttó termelési értéke 70—100 000 forint, akkor joggal csodálkozunk el azon, hogy ilyen értékes, intenzív kultúra termelésénél milyen kismértékben vesszük igénybe az öntözést. Pedig öntözéssel az ültetvény megeredését, termőrefordulását lényegesen lehet befolyásolni. A terméstöbblet pedig szintén nem elhanyagolható, nem is szólva az egyenletes, évjárattól független termésekről, a termésbiztonságról. A legtöbb ültetvény esetében az öntözés a minőséget is javítja, mely az értékesítési árban közvetlenül is realizálódik. Az öntözés minden fontos szerepe ellenére — legalábbis egyelőre — csak elenyésző mértékben jutott szerephez ültetvényeinkben. 213 000 ha országos szőlőterületből és 147 000 ha termőgyümölcsből összesen mintegy 8000 ha van csupán öntözőberendezéssel ellátva. Ezen- belül a szőlőöntözés részaránya kb. 20%. 1974-ben például 1499 ha szőlőt és 5942 ha gyümölcsöst öntöztünk meg. Fontos azonban, hogy az ültetvények öntözésére — mely csak az utóbbi 10—15 évben alakult ki — az országosnál kedvezőbb összetételű, korszerűbb öntözőberendezéseket használunk. Így például a szőlőöntözésben a felszín alatti nyomócsöves esőztető telepek aránya 52,6%, és a gyümölcsösökben is eléri a 30,7%-ot. Az esőztető öntözés a kereken a 90%-os részaránnyal erősen dominál. Joggal feltehető, hogy az öntözőtelepek beruházási költségeinek növekedése ellenére az ültetvények öntözése tovább fog növekedni, még ha nem is rohamos méretekben. Ilyen nagy értékű kultúrák öntözése mindenkor gazdaságos. 136