Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.7. Szőlők és gyümölcsösök öntözése

1.72 Szőlők öntözése

A termesztett szőlő a legősibb kultúrák egyike. Kultúrába vétele valószínűleg a Kaukázustól délre fekvő területen történt. Innen terjedt el Európába és később a világ majdnem minden mérsékelt égöv alatt fekvő vidékére.

A szőlő szárazságtűrő növény, mert gyökérzete fejlett, mélyre ható és a gyökerek nedvszívó képessége erős. Termesztésének fő övezetében az évi csapadék 400—1000 mm között változik. Ennél azonban sokkal szélsőségesebb csapadékviszonyok mellett is termesztenek szőlőt, mint a 300 mm csapadékú Üzbegisztánban, Algériában, Marokkóban stb.

Szőlőtermesztésre elsősorban azok a vidékek a legkedvezőbbek, ahol a nyár és az ősz meleg és aránylag száraz, és a téli—tavaszi esőzések elegendő talajnedvességet biztosítanak a vegetációs időszakra.

A szőlő tehát szárazságtűrő, éghajlatunk alatt biztonságosan termelhető növény. Indokolt-e hát az öntözése?

Annak ellenére, hogy hazánkban általában biztosított a szőlőtermelés feltétele, mégis a vegetációs időn belül vannak olyan időszakok, amikor a lehullott csapadék nem tudja biztosítani a szőlő zavartalan fejlődéséhez szükséges nedvességet. A folyamatos fejlődés, azaz a növény zavartalan növekedése a vesszők tökéletesebb fejlődését, a termésnek, fürtöknek növekedését, jobb beérését biztosítja. Még Ausztriában is gazdaságos a szőlő öntözése, ahol az évi csapadék 800—1000 mm, mert 35—40%-os terméstöbbletet tudnak elérni.

Ha a szőlő vízhiányban szenved, azt nemcsak az az évi termés sínyli meg, hanem — ha a nyári aszályban megakad a vegetáció normális menete (mely meggátolja az alvó rügyek kifejlődését és a téli tartalék felhalmozását a szövetekbe) és az átlagosnál keményebb tél —, a rosszul fejlett rügyek nagy része a téli fagyban el is pusztul. A vízhiány a termés beérését is gátolja, a folyamatos növekedés elakadása miatt a bogyók nem fejlődnek kellőképpen, a cukorképződés lelassul és a tápanyagszállítás, a savak finomodása megszakad. így sem mennyiségi, sem minőségi termésre nem számíthatunk. Ha a szőlő termeléséhez szükséges hőösszeg elegendő, öntözéssel a szőlő teljes érése aszályos évben is biztosított.

A szőlőöntözés e növény biológiai optimumának megfelelő időben és mennyiségben nem is egyszerű feladat.

Először is figyelembe kell vennünk erőteljes és mélyre hatoló gyökérzetét, mely nemcsak a vizet képes a talaj szelvény mélyebb rétegéből felvenni, de a tápanyagok egy részét is. Ezért az öntözés egyik célja a felső 100—120 cm-es talajszelvény benedvesítése. Ha tehát a téli félév csapadéka nem töltötte volna fel azt a talajréteget, úgy tavasszal indokolt ennek tároló öntözés formájában történő pótlása.

Ha talajunk tavasszal elegendő nedvességgel rendelkezik akár természetes csapadékból, akár pedig tároló öntözésből, úgy virágzás-kötődés előtt az öntözés szükségessége nem áll elő, mely egyes esetekben „elrú- gásra” is vezethet.

Annál inkább indokolt a bogyófejlődés nyári hónapjaiban végrehajtott nagyobb adagú és ezért ritkábban végzett öntözés.

Az öntözést szüret előtt legalább 30—40 nappal abba kell hagyni, mert ellenkező esetben a termés minősége romlik: a csemegeszőlő vizenyőssé válik, és szállítás alatt könnyebben romlik. A kései öntözés a hajtások beérését is késlelteti, ami veszélyezteti a következő év termését.

137