Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés
A minőség kérdése tehát nem az öntözés, hanem az öntözés szakszerű végrehajtásának a függvénye. A cukorrépa közismerten nagy vízigényű növény. A nyári hónapokban, amikor a cukorrépatábla transzspirál (amikor tehát ez az „élő cukorgyár” javában dolgozik), naponta 6—7 mm-t is képes elpárologtatni. Nincs tehát egyetlen olyan év — még bő csapadékú év sem —, amikor a répa kisebb vagy nagyobb vízadaggal történő öntözésére ne lenne szükség. A cukorrépa kimondottan igényes növény lévén, azt rossz talajadottságok között, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajon eleve nem is termeljük. Normál évben, jó vízgazdálkodású talajon a téli—tavaszi csapadék elegendő nemcsak az egyenletes kelés, hanem erőteljes kezdeti fejlődésének biztosítására is. Előfordul azonban, hogy száraz a tavasz, és így a szelek kiszárítják a vetés—kelés időpontjában a sekély talajréteget. Ilyenkor kis adagú, esetleg megismételt öntözés biztosítani tudja az egyenletes, hiánymentes kelést. Márpedig a jó termésnek a kifogástalan növény- állomány, a beállottság az előfeltétele. Átlagos évben június végén, de még inkább július közepén jelentkezik csak az első öntözés szükségessége. Eddig kisebb a növényzet transzspirációja, de a téli-tavaszi csapadékok hatására a talajnedvesség is eddig biztosított szokott lenni. Július—augusztus (és bizonyos mértékig még szeptember eleje is) a cukorrépa fő vízfogyasztású időszaka. Ekkor folyamatosan gondoskodnunk kell a felső 30—40 mm-es talajréteg nyirkosán tartásáról. Ez ismételt öntözést jelent a mindenkori nyári csapadékok függvényében. Az utolsó öntözést úgy irányítsuk, hogy az augusztus 20-a tájára, esetleg augusztus végére jusson. Ezzel az öntözéssel feltöltött talajnedvesség már elegendő a répának a szedéséig. Megkésett utolsó öntözés minőség- romláshoz vezethet. A cukorrépa öntözését nem szabad egyszerűen a norma, vagy egyéb előírás alapján elvégezni. Minden egyes helyen, minden évben egyedileg kell az öntözővízadagokat meghatározni. A cél: a talaja folyamatos nyirkosán tartásához szükséges nedvesség biztosítása. Ehhez különösen célszerű tensiometrikus elven működő, két különböző mélységbe lehelyezett talajnedvesség-mérő értékeinek folyamatos (2—3 naponkénti) leolvasása és értékelése. Ezzel a szubjektivitás eleve kiküszöbölhető. A cukorrépa igényes növény és ugyanakkor nagy termelési értéke van. Indokolt tehát, hogy termelésének minden tényezőjét, beleértve az öntözést is, a leggondosabban hajtsuk végre. A burgonya öntözése A burgonya öntözése hazánkban nem általános, nem nagy területen alkalmazott. Ugyanakkor azonban jelentős felfutásával számolnunk kell. A hagyományos, félig gépesített termelése kevésbé üzemszerű volta miatt egyre szűkebb területre zsugorodott. Az elkerülhetetlen népgazdasági igények kielégítésére jött létre az iparszerű, magasan gépesített termelési rendszere. Ez a termelési rendszer minden termelési tényező optimális kielégítését célozza. Ezért nagy a ráfordítása is, melyet a megnövekedett terméshozamnak kell fedeznie, sőt még jövedelmet is biztosítania. Ilyen magas szintű termelés már joggal igényli az öntözést, mely a termésnövelés igen hatásos eszköze, és amely a termésbiztonságra is kedvezően hat. 117
