Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés
ingadozásoktól. Ezt a célt pedig az öntözéses termelés nagyfokú termésbiztonsága garantálni tudja. A cukorrépa intenzív, öntözött termelésének is termelési rendszerek technológiája az alapja, melyet az öntözés biztosította jobb vízellátásnak megfelelően némileg módosítani szükséges. Módosítást igényel így a te- nyészterület, mely csökkentendő, illetve másképpen kifejezve: növelendő a hektáronkénti tőszám. A mai korszerű nemesítés eredményeként előállított fajták (hibridek) nagy termőképességűek. Amire azonban különös gonddal kell figyelnünk: a cercosporával szembeni ellenálló képességük. Ez általános igény, de az öntözött területeken, azok párásabb mikroklímája miatt különösen fontos. Ma már legtöbb fajtánk rendelkezik a szükséges mértékű rezisztenciával. A tápanyagellátás, növényvédelem, vegyszeres gyomirtás stb. magas színvonalon biztosítandó, hogy az agrotechnika minden tényezője tegye lehetővé az öntözés biztosította optimális vízellátás hatására a nagy termés kialakítását. A cukorrépa öntözésénél az alábbi kérdések kapnak különös jelentőséget. A cukorrépa hasznosításra kerülő része a gyökér. Az öntözéssel, annak tudatos irányításával kell elősegítenünk az optimális gyökérfejlődést. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bőséges vagy megfelelő talajnedvességet biztosító időjárás esetén nem kezdjük el korán a répa öntözését abból a célból, hogy a növény alakítsa ki erős, edzett gyökérzetét, mely majd képes lesz a későbbi öntözővizet jobban, eredményesebben hasznosítani. Ugyanakkor azonban száraz tavasz esetén már korán meg kell kezdeni öntözését, mert a répa „talpasodását”, elágazó, szabálytalan fejlődését másképpen elkerülni nem tudjuk. A répa öntözésénél, de különösen fejlődésének első felében végrehajtott öntözésénél különös gonddal ügyeljünk arra, hogy az egyszeri öntözés vízadagját mértéktartóan határozzuk meg. A répa ugyanis igényli a talaj levegőt. A talaj levegőtlenségére élénken reagál, és különösen fiatal korban ez különböző gyökérbetegségek kifejlődését idézheti elő. Az öntözés költsége mindenkor olcsóbb, ha ritkán, de nagyobb adagokban öntözünk, mert hiszen az öntözési állások kiépítésének költsége így fajlagosan kedvezőbb. A cukorrépa öntözésénél azonban ezt a gazdaságossági elgondolást alkalmazni nem szabad, mert a termelésre gyakorolt negatív hatása nagyobb, mint az öntözés önköltségének javulása. Az öntözésnek a répa minőségére gyakorolt hatását már sokan és sokszor vizsgálták. Bizonyos esetekben előfordult, hogy csökkent a cukor- tartalom és növekedett az ún. „káros nitrogének” mértéke. Ez utóbbi a gyári feldolgozás során rontja a cukorkitermelés hatásfokát. Mi tehát a valóság? Ha a répa öntözését a növény biológiai igényének megfelelő időben és mértékben hajtjuk végre, úgy minőségromlással számolnunk nem kell. Könnyen megérthető, hogy a növény részére biztosított optimális körülmények — és itt ne csak a vízre gondoljunk, hanem a tápanyagellátás harmóniájára is — nem eredményezhetnek minőségromlást. De ugyanakkor az is közismert, hogy száraz ősz esetén a korán abbahagyott öntözés után (a növény „kényszerérésbe” ment át) ha ismét öntözünk, a répa „meghizlalható”. Ekkor ugyanis a növény az öntözés hatására újra visszanyeri aktivitását. Az ilyen időpontban felszedett répa kedvezően „nyomja” a mérleget, de ez a gyárnak — a gyengébb minőség miatt — nem előnyös. 116
